Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
X-.*- XÁ.XÍ4 ^ L Ha ebből a száznál több kötetből csak j egy maradna fönn, ebből Jókai tündöklő zsenijét megértené az utókor. És ha nemzetünket eltemetné az idő — ami soha be ne következzék! — eltemetné, mint a Sahara homokja a piramisokat : ez a kötet a ma- \ gyár faj fényes sajátságainak, a magyar j szellem erejének és pompájának örök hirdetője maradna. Petőfi és Arany verseiből, Jókai prózájából rekonstruálni lehetne a magyar nemzetet. Nézzünk hát szeretettel Jókai meg- dicsőült alakjára, mert senki sem szeretett bennünket jobban, mint Jókai Mór, aki nekünk szentelte egész életét és elárasztotta szivünket-lelkiinket a poézis legszebb ajándékaival. Fojtsuk el magunkban a divatos gúnyolódást, a kicsinyes lelkek liiu dölyfét és ne szégyeljünk lelkesedni érte, aki hatvan esztendeig lelkesedett a haza és az emberiség ideáljaiért. Nincs nagyobb erő a gyermeki kegyeletnél. Ez elnyom minden rossz indulatot, hallgatást parancsol minden malieiának. Miért ne váltanám be, hogy bennem ez a gyermeki kegyeletéi Jókai Mór iránt? Hálás vagyok iránta a Szigetvári vértanuk fenséges páthoszáért. . Hálás vagyok az Uj földesurért, akinek a humora olyan iiditő hatással volt a megsebesült nemzetre, mint a gyógyitó balzsam. Hálás vagyok Kárpáti Zoltánéit, akiben ideállá testesült mindaz, ami a magyar fajban nemes, vonzó, hősies, lovagias, tiszteletreméltó. Hálás vagyok azért a tömérdek magyarországi és erdélyi hősalak rajzáért, akiknek a történetéből az elnyomás kétségbeejtő idejében erőt, hitet, lelkesedést mentettünk a jövendők számára. Jertek és valljuk mindnyájan: sohasem tudnék kellőképp meghálálni azt a töméntelen gyönyörűséget, amit ő okozott nekünk a maga Írásaival... a maga ragyogó romantikájának bűbájos világával, a maga nagylelkű hőseivel, akiket utánozni való példákul állítottunk magunk elé ... a maga csodálatosan édes humorával és elragadó nemzeti érzéseivel... a múltaknak azzal a poétikus föltámasztásával és a mese- mondásnak azzal a zsenijével, amihez fogható nincs a világon! . .. Jertek mindnyájan, akiknek szivet és hangot adott a gondviselés, — álljunk karba és énekeljünk. Énekeljük a mi napunk dicsőségét, akinek a leáldozása csupa hajnal volt, — akinek az öregsége többet ért, mint a mi fiatalságunk! Hogy mennyi szenny és sár van a földön, azt eléggé megtanultuk másoktól. Jókai arra tanított meg, hogy az életben mennyi a szépség! Ezért legyünk iránta hálásak végső lehelletiinkig! feltétlenül velünk van . . . — Ja, ja ... De azt hallom, hogy a szabadelviipárt korifeusai közül többen elhagyják régi kerületeiket s máshol lépnek föl. Mi ennek az oka? — Ez taktikai kérdés, felséges uram! — Mégis jobb lett volna talán, ha nem hagyják el ez urak régi kerületeiket s ezzel régi híveiket. — így is jó lesz minden, — válaszolt a miniszterelnök. A miniszterelnök még elmondta az uralkodónak, hogy véleménye szerint a sza- badelvüpárt nagy többséggel fog kikerülni a választásokból és hogy minden utasítást megadott már a hivatalos közegeknek. — Szeretném, — szólt a felség — ha minden nagyobb emóció nélkül folynának le a választások. Csak semmi izgalom, semmi . . . — Azt előre kiszámítani nemieket. Mindenesetre ez lesz az igyekezetünk . . . A király még a katonaságnak a választásokban való szerepléséről érdeklődött. — A katonaság kirendelésére múlhatatlanul szükségünk van, fejtette ki Tisza, mert a rendet fenn kell tartani. Különben is a választási elnöknek törvényadta joga, hogy a katonaságot igénybe vegye, ha szükségét látja, Az uralkodó, mielőtt Tiszát clbocsáj- totta, ismételten kifejezést adott óhajának, hogy lehetőleg kerüljék a szuronyok tá u fegyverek használatát.
