Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
IV Nyelvünk szépségei Irta Kenedy Géza Hogy mi m a szép tulajdonképpen, annak fogalmi meghatározásával mórt ielszáz éve agyongyötörtek egymást és a művelt közönséget a tudós esztétikusok. De nem jutottak túl Kant régebbi meghatározásán, aki röviden megállapította, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. De önnek is mindjárt az volt a baja, hogy a legnagyobb népség, vagyis éppen a női szépség az, amelyik nagyon is nagy érdekkel tetszik. Mennyivel nehezebb már most azt megmondani, hogy mitől szép vagy nem-szép a földgömb 3424 ismert nyelve közül ez vagy amazt A legbizonyosabb volna még az, hogy mindig íaa a nyelv a legszebb, ami a miénk. Csakhogy számot is kell adni, mi az tehát, ami szép benne? A benne hullámzó zenei összhang-e, a dallamosság-©, a lüktetés-e (rithraus), vagy amit Négyesy László t. barátom Vörösmarty költői nyelvéről oly szépen, mond: a csín, keltem, fönség, méltóság, tömörség és könnyűség. Vagy hogy még jobban megértsük nyelvünknek minden szépségét: Berzsenyi ódáinak nyelve —- úgymond — még csak szép egyszólamú dallam határát teszi, Vörösmarty azonban a vezérszólam mellett mindig „akkordot“ is fog és egyetlen szavára tíz vagy száz vonatkozás mozdul meg és zeng tovább lelkűnkben. Bizonyosan nyelvünknek ezt a nagyszerű művészi összhangját dicsérték meg lelkesedve azok a weimári tudós tanárok is, akik előtt, — kérésükre, Kozma Andor t. barátom saját jeles Faust-fordításábél egy kis részt fölolvasott. Megcsodálták, noha nem is értették, a fordítás kellemes dallama után. Természetesen ezt a mély kérdést puszta zeneművészet! értékeléssel még nem lehet megoldani. A hang, a dallam, a harmónia szépségeivel a nyelvben mintegy vegytanilag össze vannak olvadva azok a gondolatok és értelmek, amelyeket velük kifejezünk, vagy legalább ki akarunk fejezni. Mert hiszen azt is tudjuk mindnyájan, hogy ezeket egészen kifejezni nem bírjuk soha. Itt tehát nyelvünk szellemi tartalmát is értékelnünk kell. Nagy Széchényi István Vallomásaiban (A Világ 1831.) nyelvünk igazi „jellemét“ szinte klasszikus erővel meg is állapította: „Már honi nyelvünkben az a föltétel, — úgymond — melyben rejtezik minden s mely a legmagasabb fénypontra bírhatja nemzetünket, t. i. a férfiúi erő megvan; s mondhatni egy nyelvben sincs annyi s ha van, legalább nincs több.“ A „legnagyobb magyar“ hite nyelvünk férfias erejében oly mély és igaz, hogy nemzetünknek tenger viszontagság közt való megmaradását és más nemzetekbe bele nem olvadását is nyelvünk erejének tulajdonítja. Erre támaszkodva melegen inti is nemzetünket nyelvünk nemesítésére és csinosítására. Hozzátehetjük azonnal, hogy nyelvünknek e férfias jellemével függ össze annak csodálatos tömörsége és kifejező rövidsége is. Bárki összehasonlítja teszem a német vagy francia nyelvvel — mint én tettem — egyazon magyar szöveg fordítását — mindig azt fogja látni, hogy a magyar szöveg körülbelül átlag egyharmaddal rövidebb. Példája és mértéke lehet ennek egyazon teljes három igeforma összehasonlítása: Magyarul: Hogy nem távoztam volna onnét 5 szó. Németül: Das ich mich nicht davon entfernt hätte — 7 szó. Franciául: Que je ne m ’en fuss pets allé — 5 szó. Helyes tehát az a nem is nagyon új vélemény, hogy nyelvünk e részben szintén a nemekre oszló íiévelőpazarlás híjával, ellenben logikusabb szókapcsolásokkal dicsekvő latin és angol nyelvhez áll legközelebb. Ami, dicsekvés nélkül mondhatjuk, nyelvünk nagy becsülete. Milyen kár és fájdalom tehát, hogy máris oly magas szintre emelt nyelvünknek lassú belső romlásai, de külső megrontói is, kivált a világháborút követő évek szenvedéseiben annyira megszaporodtak 1 Hogy pedig ez nem puszta sötéten- íátás, hanem valóság és nem függ össze a nyelv fejlődési változásaival, azt leginkább abban láthatjuk, hogy a nagyon is elvárosiasodott ú. n. Úri nyelv és a nagy magyar köznépnek ú. n. paraszt nyelve közt korább sem ismeretlen hézag ina már olykor ijesztő szakadékká tágult. Ezt hirtelenében két, szinte humorosan tanulságos esettel is szemlélhetővé tudom tenni. A faluról elszakadva évekig tartó pesti működésem közben parasztemberrel ritkán akadt találkozásom és ha akadt, az is környékbeli sváb volt. Egyszer azonban fnlumbeli derék kisgazda- barátunk keresett föl. Örültünk egymásnak, de beszédközben azt vettem faszre, hogy falusi atyámfia fonákul felelget kérdéseimre. Majd meg mintha nem értené. Megijedtem. Istenem; mintha a város meg a falu már nem is tudna egymással beszélni. Megkérdeztem, nem hall-0 talán egy kicsit „nagyot“, iS fejét rázta: — Nem én, kérem, de olykor olyan furcsa fezavakat tetszik mondani, hogy meg kell rá gondolkozni. Világos volt, hogy én akkor már nagyon bele- ‘szoktam volt n fővárosi nyelvbe, Visszacsavartam az eszemet a falura és pompásan megértettük egymást. De hogyan beszél az olyan ember a falusival, faki Pesten tanult magyarul, — bár hiszen az fagyáltalán nem hűn; inkább csak baleset! B.H. A másik eset csak imént történt velem a fővárosban. Tudni kell, hogy egész életemben szerettem kertészkedni. Amikor nem tehettem, azokat az éveket nem is számítom. Az idén kertünkben pompás paradiesömágyat készítettünk és csak éppen a belevaló „palánta“ hiányzott még. Ezt valahol venni kellett volna hozzá. Ez járt a fejemben, amikor szórakozottságomban egy bolt fölött megpillantottam ezt a felírást; Paradicsomágyak lerakató. Hopp! Itt lesz bizonyosan paradicsompalánta is. Bemegyek; hát csupa szép széles selyemágyak, — de jó szélesek, — virágos paplanok, dagadozó hófehér vánkosok és effélék. Idő kellett hozzá, míg a boltostól megértettem, hogy itt nem a német Paradejs-ból, hanem a Pnradies-ből fordították le a paradicsomot és kétszeresen is csúf magyarsággal csodaszép hálószobákról van szó. (Paradiesbetten.) Hát megbocsátottam neki. Hanem hogy a Niederlage német szó förtelmes másával (lerakat!) is csúffá teszik nyelvünket az árúház, vagy árúhely helyett, azt bocsássa meg legalább ezer fővárosi boltosnak a jó Isten, Úszó klub lett a fejedelmek jachtjából Vilmos excsászár kabinjában négy fonj a tagdíj . Ma, amikor évszázados fejedelmi birtokokat kell elárverezni vagy bérbeadni, amikor ősi várkastélyok kapuit kell kinyitni a közönség számára, csak azért, hogy a fenntartási költségeket fedezni tudják, igazán nem meglepő, ha egy milliomos luxusjaehtjából, amelyen eddig koronás fők szórakoztak és woekendhajót, afféle úszó klubot csinálnak. így lett Anglia legszebb úszó klubja Antony Drexel amerikai nábob pompás jachtja. A mostani tulajdonos, Grahame-White ezzel a mesébe illően berendezett hajóval az egész világot beutazta és csak fájó szívvel tudott beletörődni abba, hogy kedvenc tengeri tartózkodási helyét másokkal, idegen emberekkel megossza, A súlyos gazdasági válság magával hozta ezt is. De az el- árvereztetés helyett a volt milliomos inkább ezt a megoldást választotta. A minden elképzelhető kényelemmel berendezett hajó huszonhárom évvel ezelőtt épült, de azért még mindig teljesen kifogástalan állapotban van és gyorsasága a maga nemében szinte egyedülálló. Az egyik régebbi tengeri útjánál átlag nyolcvan tengeri mérföldes sebességgel haladt. Az ember úgy száll be ebbe a gőzjachtba, mintha uralkodó herceg otthonába menne. A csodálatos festmények és egyéb díszítések, amelyeket neves művészek mérhetetlen összegekért készítettek, királyi palotába valók. A fedélzeíahűti, termek, a bálterem,’ az étterem, a dohányzó yen— senyozhet a logolegánsabb fejedelmi lakosztállyal, a hálószobák, a szalőnok, az előszobák egyáltalán nem emlékeztetnek arra, hogy aránylag kis hajóban, a végtelen tengeren vagyunk. A coek- tailbár tulajdonképpen az egyedüli újítás, amióta a magánjachtból klub lett, noha itt emheremlé- kezet óta biiffé volt, természetesen nem annyira választékosán felszerelve, mint az ultramodern hű-ítő bár. A cár utolsó weekendje Az ember nem hallja a saját lépteit a puhára párnázott, értékes szőnyegekkel borított padlón. Még a folyósókat is értékes képek díszítik. A tulajdonos megmutatja nekünk a minden oimexzok utolsó cárjának a hálószobáját, aki gynkrnn itt töltötte a hétvégét, ha az az orosz hercegnő, aki Drexel és egy angol márki után a jacht tulajdonosa volt, meghívta. A mosdóasztnl vízcsapjai ezüstözöttek, a kályhák fehér márványból valók, a bútorok rendkívül elegánsak és a sima vonalaik ellenére is rendkívül értékesek. Becses nippek állnak a falfülkékben is és csodálatos képek vannak a falakba beépítve. Itt lakott gyakran Vilmos excsá-zár is és még számos fejedelem volt itt nem egyszer vendégségben. Napi két márka egy lakosztály Napi két márkáért lehet itt lakosztályt fogadó- szálúimul és fürdőszobával együtt bérelni, Az ember ma tizenkét angol sillingért élvezi azt a kabint, amelyben nem is olyan régen oeak grófnők és hercegkisasszonyok lnktak, tehát nem kevesebbért, mint egy londoni luxusszállodában. EgyébINNEN-ONNAN Fürdő és guhany a walesi csavargóknak Cardiffban minden évben ilyenkor, nyáron, tartja közgyűlését a walesi csavargásügyi bizottság. A napokban lezajlott ülésen egy pár jellemző adatot hoztak nyilvánosságra a walesi csavargókról. Mint kiderült, az Egyesült Királyságnak ezt a délnyugati szögletét egészen elárasztották a vándorlegények, akik vidám nótázással róják az ország- útakat s kéregetésből élnek. Walesben már külön otthonokat rendeztek be számukra. Van itt fürdő, zuhany, s minden, ami csak az elcsigázott test felfrissítéséhez szükséges. Csak egy a bökkenő: a vendégül látott csavargónak legalább két napig ott kell maradnia és dolgoznia kell. Ez pedig az igazi csavargóknak nincs sehogy sem ínyükre. Ezért kilesik, hogy a „green- hornok* ‘, a kezdők mikor töltik mag ez otthont, s csak azután jelentkeznek éjjeli szállásért. A szabály szerint ilyen esetben magánházakban kell a csavargókat elhelyezni. Fürdő ugyan nincs ezekben az egyszerű parasztházakban, de van — szabadság, a pltymallatkor a vándorlegény már fütyürészvo indulhat új horizontok felé. A sgáíötvcn nyelven bessélő tolmács A berlini külügyminisztérium tolmácsa, Schultheiss Tasziló dr,, most terjedelmes könyvet irt a nyelvtudományról. Ebben a könyvében, mint mondotta, be akarja bizonyítani, hogy a nyelvtannal való hosz- szns bibelődés nem alkalmas egy nyelv alapos megtanulására. Szerinte elsősorban a nyelvnek a szellemét kell megérteni, amely voltakép az illető nyelvet beszélő nép jellemének ‘ pregnáns kifejezése — Schultheiss dr. könyve mindenesetre számot tarthat az érdeklődésre, mert hiszen a nyelv- tanulás terén rekordot ért el; összesen nem kevesebb, mint 1G0 nyelvet beszél. Megtanult 23 afrikai, 10 indogermán, 14 hindu, ugyanennyi szemita és szláv, 11 latin és finn-ugor, 10 germán, 8 amerikai, 6 ausztráliai idiómát, ezenkívül otthon van a baszlc-nyolvben, tökéletesen beszéli az eszperantó- és volapük-nyelveket és még egy sereg más nyelvet. Schultheiss dr. legutóbb elmondotta egy berlini újságírónak, hogy még a német irodalom remekeit is különböző idegennyelvá fordításokon keresztül ismerte meg. Thomas Mann könyveit oroszul olvasta, Goethe Werther- jét kínaiul, a német riodalom- történetet lett nyelven, Schillert pedig örmény fordításban. Mint mondja, a fordításokban a műnek éppen a lelke sikkad el, s éppen ezért a fordítás áttanulmányozása után különös gyönyörűség visszatérni az eredetihez. A német birodalmi külügyminisztérium páratlanul sokoldalú tolmácsa, aki most az ötvenes éveit tapossa, hivatali ténykedése közben azt a rend- geteg levelet fordítgatja, amely a világ minden részéből özön- lik Hindenburg elnökhöz. A világnyelveken írt leveleket a minisztérium tisztviselői fordítják le, de ez összes többi, különösen exotikusabb nyelveken írt levelek mind hozzá kerülnek. Ilyenformán sokszor van alkalma ma^j/ar-nyelvü leveleket is németre fordítani. Mert mondani sem kell, hogy Schultheiss dr. magyarul is tud. TémaváltoítAtás Medgyessy Ferencet, a nagy- nevű szobrászművészt, vacsorára hívták s a vacsorán egy előkelő, szép, fiatal orosz leány mellé ültették. _ Medgyessy köztudomás szerint nagyon hallgatag, szó- fukar ember s hacsak a társasága nem csupa régi, meghitt ismerős, szavát se lehet venni. Szomszédnőjének viszont eleme a szellemes, élénk társalgás. Szóval a helyzet úgy alakult, hogy a leány beszélt, csevegett, Medgyessy pedig állhatatosan hallgatott. Hiába próbálkozott szomszédnője bármivel, egy árva szét nem tudott kicsiholni Medgyessy bői. Végre is a leány, kifogyva minden témából, a művészhez fordult, a szemébe nézett s ezt mondtn: — Kedves uram, az ön társalgása nagyon is egyhangú. Mit szólna hozzá, ha témát változtatnánk? A témaváltoztatás, úgylát- azik, szerencsésen sikerült, mert Medgyessy és a leány a napokban esküdtek egymásnak örök hűséget. As őssinte politikus A spanyol köztársaság egyik legismertebb alakja Indalecio Prieto, aki újságárusból lett a köztársaság munkaügyi minisztere. Jóravaló ember, de politikusoknál szokatlan őszinteséggel beszél, Az egész spanyol sajtó közölte egyik legutóbbi beszédét, amelyben sző- gzerint a következőket mondta: „Ha de Prieto márkinak születtem volna és ha félmillió douros (mintegy másfélmillió pengő) vaayi nom volna, akkor fütyülnék a köztársaságra“« 1932, SZEPTEMBER 4, VASÁRNAP ként nem költséges az Alakrity klub tagjának lenni. Évi négy font tagdíjért részese lehet az ember ennek a fejedelmi kényelemnek. A parancsnok semmit sem akar keresni, csak a hajó legénységét, a kitűnő zenekar tagjait, a pincéreket, a szakácsokat .nem akarja kitenni az utcára, pics akarja ezeknek az embereknek a kenyerét teremteni és nem akarja engedni, hogy ez a hajó, a legszebbek egyike, kalapács alá kerüljön. Mostantól kezdve vegyes társaság fog tán-< eolni a bálteremben és fogja használni az uszodát és fog cocktaiipartit rendezni a végtelen tengeren. Manguin-f elvonulásokat fognak tartani az úszó-klubban, a királyok és császárok jachtján és este ismert kaibarémüvészek fogják szórakoztatni a klub tagjait. Az Alakritynek már most igen sok tagja van, különösen amerikaiak, akik így igyekeztek mulatságos kellemes nyarat eltölteni. Még mindig vannak üzletek, amelyek az olső naptól kezdve jól mennek . . . ■ " 1 ■—í BADACSONY Szép az, ha szelíd pergolák alatt Fáradt tekintetünk Elvonul lassan a tó felett S mi lassm élpihenünk. Zalai szellő simogat lágyan, Csókolja orcám S tova surran halkan, észrevétlen Szigliyet ormán. Kisfaludy venyigéit érleli Áldott napsugár — S áll lent hűen őrt sok-sok cédrus, Magyar és sudár. Át-át rezzenti a naplenyugta — Akár egy rózsafái —• Fonyód dómját; — zavart tátongó sebe Máskor, — mos' nem zavar. Mint szomjas óridsgyík A földnek őskorából, Terül Tihany lomhán fl Xtízbe, Ottan messze távol. Elmerültünk és hallgatónk. De minek is ottan a szó, Ahol beszél a Természet maga, Az örök nyugtató. S egy kései vitorla fehér szárnya A kék vizen ezalatt, Mint elcsitult lelkem bélmgalambja Csöndben átsuhant. ÖSTÖR JÓZSEF ■ 1 "■ 11 ~ ' ' 1 .. ' ‘ .. '' ■ r ■ i ■ i um ' 11 Két lady elindul a perzsa sivatagba Lady Milford Haven Londonban búcsúestéJyre hívta meg barátait. A gazdag, változatos diner után a vendégek bevonultak a szalonba, s mialatt a zenekar andalító melódiákat játszott és összecsengtek a magasra emelt pezsgös poharak, a lady szívélyesen elbeszélgetett barátnőivel. — Igen, kedveseim, most egy ideig nem láthatlak benneteket. Elutazom és lehet, hogy hóna-, pokig távol leszek. — Hova, merre? — ostromolták kérdésekkel, A lady könnyed fölénnyel adta meg a felvilágosítást : — Megbeszéltem lady Louis Mountbattcnnel, hogy kettesben nekivágunk a nagy perzsa sivatagnak. Hát nines igazam? Bejártam Egyipto- mot, Marokkót, de nem találtam semmi különösebben érdekeset, csak azt, ami már benne van minden idegenforgalmi prospektusban. Do a perzsa sivatag? Az igen. Ott még vannak helyek, ahol előttünk nem járt európai omber... — De az Isten szerelmére, nem félnek, hogy rablótámadások érhetik? A lady felknoagott. — Ugyan, ki fél már rablóktól? Csak egytől félek egy kicsit: a moszkitőtól, A két ladyt nem lehet lebeszélni kalandos tervükről. És hogy megmutassák, a közkeletű babona alól is felszabadultak: pénteken indulnak el a kockázatos útra, amely Sztambulon át Észak- Perzsiába és onnan a titokzatos sivatagba vezeti őket,
