Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Vasárnap, április 30. EGYETÉRTÉS avagy Klein Henrik vagy pedig mindketten közösen ? Én azt mondom az ügyészszel ellentétesen, hogy vagy az egyik vagy a másik, de nem közösen. Az ügyész és a két védő replikája után, háromnegyed fiz órakor tanácskozásra vonultak Tissza az esküdtek. Az esküdtek verdiktje alapján Klein Fran- eziskát háláira ítélte a bíróság, mig férjére nyolcz éri börtönt szabott. Kleiimé védője semmiségi panaszt jelentett be. TÁVIRATOK. Forradalom Kréta szigetén. Kánea, ápr. 29. Vukolia faluban (kiszaomói kerület) a íöikeiők összeütköztek ötven csendőrrel Három fölkelőt megöltek és hatot megsebesítettek. A csendőrség részéről elesett egy ember, három megsérült és tizennégy eltűnt. A falu lakói felgyújtották a rendőrség épületét. A szomszéd falvakban meghúzták a vészharangot. A lakosság fegyvert ragadott. Közgazdasági táviratok. Newyoivb. i ápr. 29. ápr. 28, Kriza helyben............................. 91.25 92 75 , májusra ....... 90.— 91 38 , juiiusra ..»•••• 87.— 88.50 „ sziípt -re •••«••• 83.84.25 Ir&nysat: lanyha. Gabunaizállitási-dij Lverpoolba ...... . . 1.25 1.25. Tengeri májusra . . . ■ . . 51.88 51 75 „ júliusra .................. . 51.88 trAavuK*: engedő. ÍJewyork. Gyapot Newyorkban helyben 7.85 (7.10; tegnap á,ir.-ra 7.44 (7.81), gyapot jun. ta 7.41 (7.31), gyapot New-Orieansban, helyben 7.88 (7.31), ketroleum : S and Wh.le Newyorkban 8.95 (6.95), peiroieum Stand While Phil»deipbiaban 6.9Ü (6. O). pelroleum Raűned in Gases 9.05 (9.65). petroleum Credit Balances at Oil City 129.— (129.— Zsír: VVeslern steamt 7.40 (7.40), zsir Rohe és Brothers 7 50 (7.50). Kávé: hur Rio 7 sz. 7.88 —(7 88) kávé ápril-ra —.— (6.55), kávé juli-ra 6.75 (6.76) Liszt: Spring Wheat Clears 3.45 (3.45) C‘zukor : 4.—(4.—) ón 30.12—30.3/ (30.12—30.37) Kéz 15.----15.25 (15.-----15.25). C hicnyo. — Zárlat. — ápr. 29. ápr. 28. Búza májtts-ra ....... 87«25 88.75 júliusra ........ —• —.—tengeri máj.-ra........................ 45.88 46.38 C hicago, ápr. 29. (Zárlat.) Zsir máj.-ra (.—) .— zsír lulius.-ra (7.02), 7.05 szalonna (6.93) 6.81, serié bus júliusra (11.72) 11.85. SZIKRÁZ ÉS_ 1RQDALQ1. Abonyi Lajos, Csa’ádi nevén Márton Ferei.eznek hívták. Kevesen ismerik ezt a nevet, alig többen, mint a kik személyesen is ismertük azt a nagy hófehér szakái u, jóságosán mosolygó öreg urat, a ki nagY szerénységében nem akaria még azt sem, hogy a nevét emlegessék. Talán rosszul is esett vo na neki, hogy ha az ő csöndes falusi magányát meg' zavarta a dicsőség, a hangos elismerés. Pedig már az Írásait ismerték mindenütt, a hol magyar lakik ebben a délibábos, nótás szép orsz gban és meghatóban tanulták belőle érezni a magyar nép szive verését ott is, ahol már olyan nagyon keveset tudnak mi rólunk. De ő nem akaria, hogy a nevét ismerjék, nem akart a diadalok veröfényében fürödni, szerényen meghúzódott egy költött név mögött. A müvei mind Abonyi Lajos név alatt jelenlek meg. Még azt se szerette, ha előtte dicsérték az írásait. Szinte szabadkozott, hogy ő neki nincs semmi érdeme. Megelégedett az alkotás csöndes gyönyörűségével, már a dicsőségbe sehogy se tudót1 belenyugodni. Mikor népszínműveit adták a fővárosban vagy a vidéken, a bemutatóra is csak erőnek erejével kelleti fölhozni. Eg>sz sereg levét van a hagyatékában, amelyekben a színigazgatók, meg a művészbarátai hívják a premierekre. Evva Lajos, E Kovács Gyula, Feleki Miklós, Makó Lajos valósággal könyörögtek ezekben a levelekben, hogy csak jöjjön. Nem ment soha. Legfeljebb Pestre néha. Bizonyosan röstellte volna, hogy az a sok ember a nézőtéren mind neki tapsol, mind az ő munkájáért le kesedik. Emlékszem, egyszer, mikor láfogalóban volt nálunk Nagykőrösön, éppen színészek voltak a városban. Hogy, hogy nem, valahogy megtudták, hegy ott van, kitűzték, másnapra a siroki ro- máncz-ot. És a szinlapra nagy vastag betűkkel rányomatták, hogy: «a szerző jelenlétében.» Akkor is, úgy megijedt, hogy alig bírtuk elvinni a színházba. Kegyetlen rossz előadás volt. A felit kihagylák a darabnak, amit meghagytak, abban se vo t köszönet. Elferdítve, agyonnyirbálva, a lehetetlenül rossz előadásban alig lehe ett ráismerni a bájo3 népszínműre. Az első felvonás végén a közönség elkezdte hívni a «szerzőt». És — csodálkoztunk mindnyájan — az első hívásra megjelent a lámpák előtt Abonyi Lajos; mosolyogva hajlongott a közönségnek. Aztán lejött a nézőtérre és mosolyogva mondta: — Szegények, egészen tönkre tették a darabomat. Nem haragudott ezért se. Mi meg fakgattnk, hogy mért jött ki a hívásra ez után a rossz előadás után? C ak mosolygott akkor is. — Szegények! ügy könyörögtek, hogy csak menjek ki, rosszul megy a soruk, nem tudnak megélni. Mondták, hogy azt is azért hirdették, bogy én itt leszek, hogy többen jöjienek színházba, mintha az használna valamit. Hát kimentem, hogy teljen benne a kedvük ... És dehogy is tudott volna haragudni a színészeire, a mért elrontották a darabját. A jósága, a mindenkit szerető, mindenkit melegen magához ölelő szive, az volt az ő legfőbb jellemvonása. Nem tudott haragudni senkire^ akárhogy megbántotta is. Megese t egyszer, otthon Abonyban, a hol a családi birtokán gazdálkodott, hogy amint egyik barátjával a major körül sétált, egy régi bérese a szeme láttára lopott el egy jó hát szénát. Mikor észrevette, hátat fordított neki. A barátja figyelmeztette. — Nézd, ott lopják a szénádat. Az öreg ur mosolyogva bólintott fejével. — Látlam. — Hát nem szólsz neki ? — csudálkozott a barátja. Ő meg csak mosolygott tovább, jóságosán és tovább indu t. — Hagyjuk szegényt. Neki is csak élni kell valamiből. Ha valamelyik cseléd rossz fát tett a tűzre, azt is inkább eltűrte, csakhogy rossz szót ne kelljen szólnia. Irtózott a perlekedéstől. A legnagyobb boldog, sága az volt, ha valakinek őrömet szerezhetett. És szeretett mindenkit. A mennyire kerülte a nyilvános szereplést, éppen úgy szerelte az embereket otthon, a családi körben. Valóságos vendégfogadó volt a régi abonyi Kúria, a hová nem térhelet1 be ember: rokon, jóbarát, vagy idegen, hogy szi‘ vesen ne látták volna. Csak néha, mikor valami nagyobb regényen, vagy színdarabon dolgozott, akkor vonult félre, Akkor jöhetett a vendég; bezárkózott a szobájába és nem mozdult ki addig, mig be nem fe;ezte a munkáját. Mi, gyerekek) hogyha olyankor mentünk hozzájuk látogatóba néha órákig olt hallgatóztunk meglapulva a zöld zsa- lus ablak alatt. Isién tudja, hogy mit akartunk hah lani, de valóságos áhítattal lestük az ablakot és ha valamelyikünk egy hangosabb szót ejtett ki, megbotránkozva figyelmeztettük. — Csitt, Feri bácsi ir. I yenkor sokszor ebédre se jölt elő, ott ebédelt bent, a szobájában. De ha nem dolgozott, akkor nem volt ő nála szívesebb házigazda. Az akkori iróvilág szine-java mind elzarándokolt az abonyi kúriába és egy se ment el a nélkül, hogy egy-pár jó napot ott ne töltött volna. Talán a legbensőbb baráiság kötötte Ágai Adolfhoz, Vadnai Károlyhoz, meg Almásy (Balogh) Tibamérhoz, a múlt évtizedek jeles Írójához. Azonfelül Feleki Miklóshoz, E. Kovács Gyulához a kiváló színészekhez, meg Evva Lajoshoz, a Népszínház volt igazgatójához. De nem voltolyan író, a kivel barátságot nem tartott, a kit ellen- álhatatlan modorával magához ne lánczolt volna. Résztvelt mindenféle oiszágos művészi mozgalomban, de a dicsőségből soha se kért magának részt. Otthon, Abonyban a legkedvesebb mulatsága volt a műkedvelői előadások rendezése. Nem kiméit semmi fáradtságot, hogy a helybeli intelligencziából, vagy sokszor az iparosokból, iödmivesekből egy-egy műkedvelő tarsa. Ságot összehozzon. És ezeket aztán maga tanította be, maja rendezte, maga dirigálta az előadást. Ha színészek jöttek Abonyba, azok is ő benne találtak a legnagyobb pártíogóra. A háza mindig nyitva állt a szegény vándorsziné. szék előtt és anyagilag is egyre lámogatta őket. A színművészeinek ezt a rajongó szeretetét még Kecskemétről ho2ta magával, ahol a diák. éveit töltötte. Itt ismerkedeit meg Jókaival és az ő szavalatai ki nem törölhető nvomot hagytak fogékony leikében. Maga beszéli el egyik bájos csevegésében, amit az Írásai közt találtam, hogy ők, a kis diákok, mennyire rajongtak Jókaiért, aki »az önképző körben az eddigi pedáns merev modor helyett meglepően alakított szavalásaival« valósággal elragadta a többieket. Es egyébként is a kecskeméti diákévek voltak életének legkedvesebb emlékei. Valahányszor erről beszélt, mindig csak úgy sugárzott az arcza a boldog visszaemlékezéstől. Boldogan meséltei hogy hogy tanult ő Jókaitól festeni, rabolni. Ebből a korból való az a kis arczkép, amit Jókai festett róla és amit kegyeleles szeretettel őrzött mindig. Óit, a rajzórákon ismeikedelt meg Petőfivel is, aki mint vándorszínész vetődött Kecskemétre és »ott, a Jókai vaspánios-szegietü diákládáján játszott velük, a gyerekekkel márjást, körmösret amit ki is osztott hűségesen.« És azután, fölbuzdulva Jókai példáján, ők »a gyerekek« is rendeztek műkedvelő előadásokat. Sőt egyszer, nagy titokban, czifra álnevek alatt nyilvánosan is föl akartak lépni, aminek aztán nagyon siralmas vége lelt, mert a szenior sorra mind elnáspágolfa őket. De egyébként is a legnagyobb széretetlei emlékezeti meg mindég Jókai Mórról s sokszor monlam, hogy talán soha se lett volna belőle író. ha Jókaival meg nem ismerkedik. Jókai kedvel- tette meg vele először az irodalmat, az ő példája, az ő írásai buzdították később is. Kecskeméti kis diák korából származik valószínűleg az a nagy ákom-bákom betűkkel Írott levél is, amit az étles anyjának küldött a nevenapjára. Hogy már altkor is próbálgatott irni mutatja az a gyermekesen naiv és az akkori dagályos stilus bélyegét magán viselő vers, amely ebben a levélben van. Szóról szóra igy hangzik: Jó anyám, fogadd el, kérlek Keblem hü kivonatát És erántad tisztelettel Tettyes szitui óuajiatát. Légy áldott s családunk veled Soha but ne ér. zzen, Édes megnyugvás koiánnya Lakozzék hu szivedben, Élj jó atyám, az erényes Hü kör hen boldogan, S boldogságtól! mim a tiszta Lég legyen zavartalan. Óhajtja hű fiad, Márton Ferencr. Szinte mesébe illő az az imádat, amivel az édes anyját körülvette. Neki panaszolta el minden bánatát, vele osztotta meg minden örömét és az irodalmi müveit is legelőször mindig neki olvasta fel. Ez a rajongó szeretető nem kisebbedéit akkor sem, mikor a hatvanas évek eleién megházasodott s elvette a szépséges Szüts Klá* rát. Pár évi pesti tartózkodása után akkor költözött vissza Abonyba és altólfogva hoszabb időre nem mozdult ki soha többet onnan. Az ősz egyszerűséggel berendezett otthonában egészen a családjának, angyalt jóságu és bálványozásig szeretetett feleségének, majd később egyetlen fiának, meg az irodalomnak élt. Már akkor az egész országban ismerték a nevét, de irodalmi munkásságának csak ezután lépett a ddelőjére. 1862-ben irta legelterjedtebb regényét, »A mi nótáink*-&t és 1872-ben adták először a Nemzeti színházban legkiválóbb alkotását, a »Betyár kendőjét*. A magyar nép lelke, — primitiv érzésvilágai az egyszerű lelkek mélyén lejátszódó derűs, apró tragédiák voltak az anyag, melyből ő a témáit merhette, a délibábos rónaság, a kis alföldi la u, egyszerű életviszonyaival, adták a keretei, a melybe ezeket azután beleillesztette. Abban a korban, a melyben Szigligeti aggódva nézett a magyar népszínmű jövője elé, Tóth Edével együtt Abonyi Lajos lett a népies irodalom tovább fejlesztője, részben ujjáteremlője Csakhogy, mig Tólh Ede a polgári és iparos osztálynál vette az alakjait, addig Abonyi Lajos melegen érző lelkének minden gondolatával, szivének minden dobbanásával a magyar paraszté, volt. A magyar parasztot tatán senki se szerelte j és senki se ismerte úgy, mint ő. Neki szemelte jóformán az egész éleiét. A magyar parasztot figyelte, tanulmányozta, szerette, beezézgette. Az egész környék népe hozzájárt tanácsért segítségért, egy pár jó szóért. És ő is órák hosz- szat el tudott lenni az egyszerű emberek között. Kikérdezte apró bajaikat, bánatukat, keserűségüket és az ő jóságos beszédével megvigasztalta, megnyugtatta őket. Szűreikor, kukoriczafosztáskor, mikor a környékről összegyülekezett a sok önkénles szüretelő, fosztó, óraszámra elüldögélt közöttük, el. tréfázolt, elbeszélgetett velük és hallgatta a puszták gyermekeinek busongó és vig nótáit, a magyar szív jókedvét, zokogását. De a hogy ő szerelte a magyar népet, olyan rajongó szeretettel csüggött az is rajta. Holnap lesz Lét esztendeje, hogy eltemetliik. Mikor a lágyan sziláó tavaszi esőben gyülekezni kezdett a temetésre a nép, ott álltak egy csomóban a cselédek, környékbeli parasztok. Beszélgettek. Mindegyik tudott valami szépet» valami jót mondani «az ő tekintetes uráról»- Egy öreg őszszakállu parasztember állt legelő'" Kőnyes szemmel mondta a többieknek: — Bizonl Kár volt érte. Ráért volna még. Fiatal volt ... Én már mehetnék . . . Szívesen elmentem volna helyette . . . És a többi öreg is sírva bólogatott rá, hogy: bizon elmentek volna ők is — szívesen . . . így szerette Abonyi Lajost az ő egyszerű magyar népe. * És most, hét évvel a halála után leleplezik a szobrát Abonyban. Életében kikerülte az ünne- peltetést, most már nem tiltakozhatik ellene. Nem huzódhatik félre az ő szerény, jóságos mosolygásával, hogy : — Ugyan hagyjátok, nem érdemiem én az1 meg . * . Farka* László. — A Népszínház karszemélyzetének Jutalomjátéka. Ma délután, verőfényes tavasz’ időben, amikor karavánokban tódult a levegőszomjas sokaság a »zöldbe«, szinültig megtelt a Népszínház nézőtere. Nem csoda. A derék karszemélyzet olyan fényes műsort állított össze lutalomjátékuk alkalmára, mely a színházi csemegék, pikantériák, szenzációk hosszú sorozatával kedveskedett a közönségnek. A »Tündérlak Magyarhonban« második felvonásában Gyuri huszár és az ő hűséges Marcääja tiszteletére rögtönöztek olyan hangyersenyt, aminőben kétszeresen felemelt helyárak mellett is riikán van Már a régiek sejtetlek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyerót, melyt mágneses jelenségekkel magyaráztak. Az igazi okot azonban csak a legujafc korban ismerték meg, midőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedezte fel. Hazánkban ezen csodás elem eddig egyedül a Schmidt haue r-fé Már fél pohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel ele’ét veszi a ba dés, szive/hű/tasodás s azzal járó iuliadásnnl, sárgaság, máj- és iópdaganat, czukorhetegség, ara, ■aszná'ható. Kapható) mindenütt. Nagy üveg 50 fill., kis üveg 80 fill.___________wag* -«äST* Főszétküldés-a forrástu ajdonos : S>
