Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Palota és gunyhó.

i.

Tudod te kis bokor, mi fogja tőled el A napnak sugarát?

Ott a könyörtelen sziklafal

Mely a magasból büszkén néz le rád.

Tudod te kis gunyhó, hozzád miért Nem nézhet be a napnak sugara Melletted a sötétség anyja áll:

A fényes palota.

II.

De nézd a szikla mily kopár, hideg Nem terem rajta egyetlen virág . .

A patak átkozza hogy ott született És rajta ijedelmesen fut át.

A nap sem áldásosán süt le rá Sápadt fövényét holttá perzseli Az ég esője völgybe tér le róla és Csak terméketlen sarat hagy7 neki.

S ah ! lenn a völgyben örökös mosolyt Vet szerte a mindég szép kikelet:

Nyáron szölővesszőt a gunyhóknak falán Télen borostyánt a sirok felett.

III.

És lásd jöhet még rontó fergeteg Mely együvé hajt minden felleget;

Midőn besötétedik majd az ég Mint néma bútól a siró szemek.

Megkondulnak a vészharangok és Imádkozik bűnös és büntelen Midőn csak egy hang fog feljajíani A melyre késő jő a kegyelem.

Kik megtámadták az ég istenét Imádják ekkor az oltárokat,

Kik jóságában nem ismerték az Eget, előtte most leborulnak.

Jajgatni fog a kétségbeesés A bűn kényükben rejti el magát Látván, hogy nemcsak egyedül remeg Együtt remeg vele egész világ.

De te, ó én népem ! semmitse félj Ne féltsd gunyhódat s boldogságodat. A villám nem alacsony helyre üt — Magas sziklákra s palotákba csap ;

E.‘S.

T ékr <3 ac cto