Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Az ábécé milliárdjai.

i— Japán, az iskolák országa. ■— ..V;

Tokio, október hónap.

(Saját tudósítónktól.) Japánról egész téves fogalmak terjedtek el Európában. Sokan mosolygós, virágokkal babráló operette-népnek képzelik a japániakat, sokan meg komor, kemény energiájú, erőszakos embereknek, akik mindent megtesznek, hogy az európai haladást utolérjék és országukból máris egy kis fiók-Angliát csináltak. Ezek közül egyik kép sem helyes. Japán csakugyan csodálatosmód hailadt néhány éve, de ez a haladás egyáltalán nem kópiája az európai civilizációnak, hanem egész önálló, eredeti valami. Nem igaz például, hogy Japán iparosországgá kezd átváltozni annyira, hogy az európai és amerikai gyáripart veszélyezteti. Igaz, hogy az országban az utóbbi néhány évtizedben rendkívül sok gyár alakult és az európai iparágak közül például gyapotterpiékekben kflencvemnilliót, selyemtermékekben pedig négyszázmilliót exportál. Az általános haladáshoz képest azonban ezek a számok nem döntő jelentőségűek. Japán megtartotta ősi karakterét, amely nyerstermelő-országé volt, sőt a földművelés nagyobb mértékben fejlődött, mint más foglalkozások. Harminc éve a lakosságnak hatvan százaléka volt földmivelö; ma hatvannégy és fél százaléka.

Éppen ilyen kevéssé igaz az a legenda, amit különösen angol-szászok terjesztenek Japánról, hogy az európai civilizációk betegségei, különösen a korrupció és a szocializmus aláássák a birodalmat és megindították a degeneráció folyamatát. Ez mese. Korrupció természetesen van Japánban is, mint mindenütt, volt is mindig, de sokkal kisebb mértékben, mint az európai és amerikai országokban, ahol a korrupció valósággal a kormányzó-rendszerhez tartozik. A japáni, erősen kifejlett szociális érzéke folyton, amit nevelésük növelt egyenesen impozánssá, a magánérdeket mindig a közérdek után helyezi. A szocializmus pedig, amelyről a háborúig jóformán alig tudtak valamit, igaz, hogy arányiam gyorsan terjedt el bizonyos rétegekben, de az egész birodalom politikájára és gazdasági életére nagy hatással nem lehet. Mint mondottam, Japán fejlődése egészen önálló és bár sok üdvösnek látott dolgot vettek át a Nyugattól, mi nyugatiak döntő befolyást a japáni haladásra nem gyakorolhattunk. A lakosságnak alig tiz százalékát érdekli, vonta körébe a nyugati szabású élet; a túlnyomó, nagy többség éli tovább a jellegzetes Japáni nemzeti életet, magasfoku fejlődésre tökéletesedve ugyan, de ennek a nagy többségnek sejtelme sincs a szocializmusról.

Igaz, hogy azért az eddig észrevehető szocia- íisztikrrs és radikális törekvések is erősen aggasztják a kormányt, aminek különben az az oka, hogy Japánban a papíron álló parlamentarizmus ellenére is, korlátlan császárság uralkodik. A japáni császárnak olyan hatalma és tekintélye van alattvalóin, amihez egyetlen állam uralkodója sem hasonlítható, legfeljebb az a viszony, amiben a római pápa áll hivöivel. Ezt a tekintélyt és hatalmat féltik a radikális és szocialista eszméktől. És mint minden állam, első sorban az elemi iskolákban veszik föl a harcot a nékik nem tetsző eszmék ellen. A közoktatási miniszter legutóbbi évi jelentésében, amely az 1906—7. iskolaévről számol be, ezeket mondj? v ,