Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

lendjét és nyugalmát megóvják és hogy a közüzemek zavartalan működését biztosítsák. A rendőri és katonai osztagok már ma este elfoglalják kijelölt helyeiket. A kaszárnyákban erősítések állanak készenlétben, hogy szükség

tőfi és barátja: Egressy G. másnap reggel Bereekre utaztak. Ott találkozott Petőfi Bemmel, aki két napi moldvai táborozásból tért vissza.

Erről a találkozásról Petőfi ezt írta nejének:

Bemmel Berecken találkoztam, megálltam hintája mellett és köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils, mon fils!“ saólt az öreg sírva. A kö- rülálló népség azt kérdezte Egressy Gábortól, b°gy „fia ez a generálisnak?“ Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt.“ Ez a fogadtatás Petőfit áradó jókedvre hangolta, utánozta Bem beszédmodorát, ezt Egressy szerint mesterien tudta.

A következő napok alatt állandóan Bem nyomában voltak, ki arra a hírre, hogy a magyar csapatok Szász-Régenben vereséget szenvedtek, megállás nélkül rohant segítségül. Marosvásárhelyre július 29-én érkeztek vissza, ott Petőfi a Görög-féle piaci házban volt szállva, többedmagával, mint Görög Károly és ifjú neje, Ziegler Vilma vendége. E napról tette Bem jelentését a kormányhoz, hogy a költő újból szolgálatba lépett.

„Jelentse ön a hadügyminiszternek, — szólt Kurznak, — de vigyázzon, jelentse ön szósze- rint ezt: Segédtisztem Petőfi őrnagy, ki Klapka tábornok gyalázatos eljárása miatt leköszönt volt, újból szolgálatba lépett.“ Egyszersmint megint törzskarába osztotta s meghagyta, hogy a költő nejének Vásárhelyt csináljanak lakást, de ez a zavaros időben elmaradt.

Marosvásárhelyről Petőfi már július 30-án reggel tovább utazott Bem után, aki csekély seregével még aznap Székelykeresztúrra érkezett, Petőfi nem ,\kart elszakadni Bemtől, aki

tervezett utcai tüntetéseinek rendőri tilalma ellen benyújtott fellebbezés ügyében úgy döntött, hogy a tervbe vett felvonulások közül csupán a kommunista rokkantszövetség délelőtti népgyűlése és felvonulása tartható

készenlétben áll, hogy csirájában elfojtson minden ilyen kísérletezést. A hatóságok minden rendbontó törekvést megakadályoznak és a közönség a legnagyobb nyugalommal néz- het augusztus elseje elé.

_________________

ö

%7 k

ében megnyerjék. Csak demokratikus és békés Magyarország érheti el az Intemaeionale teljes támogatását a magyar nép szabad fejlődése érdekében.

őt nem akarta elvinni, de Kurz őrnagy megígérte, hogy fölveszi kocsijába.

Bem előrelátta a vereség eshetőségét s ezért tiltotta meg, hogy kövesse, de a vezér szerenosecsillagában bízó költő egy óra múlva utána indult s Kurz kocsiján még aznap este szintén Keresztárra ért, hol Varga Zsig- mondnál hált meg. A reggelinél a ház ifjú leánya, Rózsa, felkérte, hogy szavalja el egyik költeményét s a költő „valamely csodás előérzet hatása alatt“ — írja Ferenczi — éppen Egy gondolat bánt engemet című rapszódiáját szavalta el szenvedélyes hévvel, a boldog leányka pedig, Petőfi elutazása után, nemzetiszínű szalaggal átkötötte a csészét, melyből reggelizett, és eltette ereklyéi közé.

Petőfi reggel hat óra tájban indult el, hogy Bemhez csatlakozzék, de ez már útban volt Segesvár felé. Kis serege 2400 gyalogosra, 250 lovasra és 14 hat- meg nyolc- fonitos ágyúra terjedt. Ezzel az erővel állott csatát 16.000 orosz és 24 ágyú ellen.

Bem értesült Lüders orosz tábornok ama tervéről, hogy a Székelyföldet teljesen elfoglalja és vagy Bemet is odazárja, vagy tőle elszakítsa. Ezért Dyek tábornokot Udvarhelyre, Grothenjelmet, az erdélyi orosz hadsereg parancsnokát Marosvásárhely ellen rendelte, maga pedig Szebemből Medgyesen át Segesvár felé vonult, terve lévén az északi orosz se inggel való egyesülés. Bem a fősereg visszaverésével akarta az egyesülést meggátolni. Petőfi Bemet Segesvár előtt, Héjas- falvánál érte utói. Reggel 7—8 óra közt az első tüzelésre az orosz előőrsök Fejéregyházáról visszavonultak Segesvárhoz, Bem érkezése meglepte őket ez oldalról, ők a vásárhelyi egyenes útról várták.

A csatát részletezni nem feladatunk. A csata kezdetén Petőfit Bem körül látták gyalog, fegyvertelenül, vászonzubbonyos atillájában, mert őrnagyi egyenruhája még nem készült el. Bem haragosan elrendelte, hogy térjen vissza a tartalékhoz. Úgy látszik, hogy visszatért, de utóbb a csatatér különböző pontjain látták. Lengyel dr. orvos, aki a sebesülteket kötözte — délután 4 óra után leégett a falu — Fejéregyháza egyik sütőkemencéjén üWe látta, honnan a csata menetét figyelte. Időnkint fel-felállt, távozott, hogy j°bb áttekintést nyerjen... Közben jegyezhetett egy zsebkönyvbe. Ebben a tájban a csata véresebbé vált és Petőfi a falu elé ment ki s ott egy árok hídfájára dőlve, mintegy félóráig szemlélte a csatát. Tőle nem messze egy hatfontos ágyú lőtte az oroszokat, azok pedig keményen viszonozták; egy ágyúgolyó alig harminc lépésre hullott le tőle, a fölvert por hihetőleg szemébe is mehetett, mert zubbonyujjavai hosszasan tö- rülgette. Ekkor visszatért a falu felé. Tízórai nehéz harc után az oroszok megkerülték Bem maroknyi csapatát, mely menekülni volt kénytelen!. Lengyel dr., Petőfi előtt ellovagolva, rámutatott az alig ezer lépésnyire folyó küzdelemre, mire a merengő költő ezt felelte: „Potomság“. Nemsokára azonban a megkerülés az orosz nagy haderő által sík rülvén, Bem és táborkara is kénytelen volt visszavonulni. Petőfi a nagy zavarban a falun át, az országúton .menekült és szekerét kívánta elérni, de ekkor a fogadó udvarán nyoma se volt már a szekérnek. Gyalokay Lajos beszéli, hogy ő hívta Petőfit saját :oesijára, mely jól elrejtve várta. Petőfi azonban nem hitte, hogy Gyalokay kocsisa maradt volna és a feléjük rohanó lovasságra mutatva, lement az országúiról, a hegy felé. Ez délután 5—6 óra tájban történt.

Egész sereg változat merült föl, hogy Petőfi merre, kivel igyekezett maga is elkerülni az orosz lovasságot. A tény az, hogy mint

gyalogos, benne maradt az orosz lovasság bekerítő gyűrűjében ... Másnap 1030 halottat temettek el részint a Fejéregyháza fölötti, részint az országút melletti sírokba. Abban a vélemények teljesen megegyeznek, hogy a költőnek Fejéregyháza és Héjjasfalva közt kellett elesnie. Oly helyzetben maradt el a futóktól, honnan nem menekülhetett és foglyul sem eshetett. A Skariatin tábornok eleste miatt — kit Bem maga lőtt le ágyúval — s a véres csata miatt dühös ellenség az elért menekülőket levágta, leszúrta. Különben is, mint foglyot látták volna azután Segesvárt.

A felmerült teméntelen és fantasztikus állításokkal nem foglalkozunk. Egyik állítás szerint Petőfi az országúton igyekezett menekülni. Ezt tartja életrajzírója hihetőbbnek, másik nézet szerint az erdőnek vette útját és akkor a hegyoldalon esett el. Ha az országút közelében lelte halálát, akkor sírja, a Haller József által kereszttel, más jelvényekkel megjelölt sírban nyugszik, mely 5—6 lépésre fekszik az országúitól jobbkézre, Héjjasfalva felé. Ha a hegyoldalon esett el, akkor sírja közös azokkal a honvédekkel, akiket a Fejéregyháza feletti honvédsirhalmok födnek, a hegyoldalon, begyöpösödött terjedelmes halmok alatt.

Hiában kérdezősködött Petőfi után ang. 2-án mindenki, mikor a menekültek mind Vásárhelyre értek. Bem legelső kérdése ott Petőfi volt, akinek vonásait hasztalan kutatta aggodalmas tekintettel megtért tisztjei közt, csak néma hallgatás volt a felelet.

Hiában nyomozta később sírját özvegye. A költő óhajtása és jóslata valósággá vált. Többet eddig sem a kutatások, sem a mesék nem bizonyítottak Petőfi pedig belépett a halhatatlanság kapuján.