Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
I í / MAGYARSAG Pelőff utolsó Mt napja Petőfi 1849 julius 29-én Marosvásárhelyről ezt Írja legutolsó levelében a feleségének, akit a kis fiával együtt Tordán, a Miklós Miklós református pap családjánál hagyott hátra: »Bem most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyá- gabb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek : >Jelentse a hadügyminiszternek de figyeljen, jelentse ezt szószerint: Segédem, Petőfi őrnagy, aki Klapka tábornok gyalázatos bánásmódja miatt leköszönt, njra szolgálatba lépett.« Valóban, Bem újra kinevezta őrnagynak és hogy a csatákban jobban vigyázhasson rá, megint segédtisztjévé tette. A költő erre megrendeltette őrnagyi egyenruháját is, melyet azonban sohasem viselt. Azt is mondta Bem a költőnek, hogy Marosvásárhelyt szerezzen feleségének lakást s vigye oda; de ezt a költő az oroszok közelsége miatt nem merte s abba is maradt. Maros-Vásárhelyt a költő többednjagá- val ez alig két nap alatt a főtéren szállott meg a Görög-féle házban, mint Görög Károly és ifjú neje, Ziegler Vilma vendége. A házat utóbb emléktáblával jelölték meg. Itt és Bem környezetében e napon többen látták még. Többnyire Bem lakásán, a Vár-tér 25-lk sz. a. tartózkodott a vezérkar tisztjei között, de természetesen polgári ruhában, vászonattilában és kard nélkül. így látta őt ott Szarvady Lajos honvédszázados Is. De általában, Bem legszűkebb környezetét kivéve, kevesen ismerték, mert a tisztek folyton változtak s ő csak pár napja volt még ott. Bz is végzetes volt az események e rohamában. Különösen pedig aem ismerte Petőfit a legénység s ennek eredménye Udvarhelyen egy nagyon szomorú esettel áll kapcsolatban. Petőfi ugyanis megszomjazván, bement egy udvarra, ahol kutat látott. Több tüzér állt ott s egy cseh tűzmester belekötött. A költő rangjára hivatkozva, rendre- utasította, mire a tűzmester a vászon- attilás őrnagyra még durvábban rá- jfivalt, jjiert ittas is volt. Petőfi erre egy tisztet hivatott, ki lefogatta a garázdái- kodét s jelentést tett Bemnek, aki másnap a költő minden kérése ellenére a Szigorú fegyelem érdekében főbelövette a tűzmestert.. Ezért sürgette aztán Maros- vásárhelyt őrnagyi egyenruháját, melynek elkészítését csak julius 30-ára Ígérték. ! Ha Bem csakugyan pár napig pihent Volna Vásárhelyen, mint terve volt, a költő már őrnagyi ruhában mehetett Volna Bem után;' de a sors ebben is másként határozott. Bem ugyanis kémeitől arról értesült, hogy közben Segesvárt megszállották az oroszok s ezek készü*' lödnek Székelyndvarhely felé, hogy a Szászrégentől visszavonuló oroszokkal egyesülve, vonuljanak Marosvásárhely ellen. Ezt Bem oly módon akarta meggátolni, hogy az oroszok főereje elé kerülve, ennek Segesvártól való előnyomulását meggátolja. Ezért már julius 29-ón kiadta a parancsot az indulásra. A költő Bem tilalma ellenére, ki talán maga sem bízott a merész terv sikerében, elhatározta, hogy habár polgári ruhában is, velem egy. reitéreguhdza leié.,, Bein kerülő utón Atosfalván, Balavásá- ícon, Gyalakután át ment Erdö-Szent- györgyre s onnan délre Székely-Keresz- tnrra, ahol a Macskás-féle urilakban szállt meg. Itt még némi odarendelt csapatokat vett magához, melyekkel kis serege körülbelül 2400 gyalogosra, 250 lovasra növekedett, összesen 14 hat- és nyolcfontos ágyúval. Itt még este kiadta a parancsot az indulásra kora reggel Febér- egyháza felé, mely oda mintegy 16 kilométerre esik. Petőfi ezen az éjszakán Varga Zsigmondnál volt szállva, kinek még megígérte, hogy kieszközll az állam észére megvásárolt lovainak kifizetését Reggelinél, julius 31-ón, a ház ifjú leánya, Rózsa, fölkérte, hogy szavalja el egyik költeményét. Petőfi valamely csodálatos előérzet hatása alatt az Egy gondolat bánt engemet cimü költeményét mondta el, mint utóbb beszélték, valami majdnem földöntúli lelkesedéssel. A jelenlévők meghatva hallgatták a csodás igéket, a leányka pedig a költő távozta után nemzetiszin szalaggal díszítette a költő kávéscsészéjét s eltette ereklyéi közé. Petőfi Kurz-cal reggel hat órakor indult el. Bem korábban távozott. Remólték, hogy a pár kilómóterre fekvő Uj-Székelyen utolérik; de Bem nem találván oroszokra, tovább ment és Fehóregyházán állapodtak meg, hogy ott várja be Segesvárról Lüders orosz tábornok támadását. Itt a falun átkelve, az országúton Segesvár felé számítva balra, a hegy lankás oldalán, állította fel ágyúit két mélyebb vízmosás, a Sárpatak és Ördögárok közt, ahol egy régi zárda helye látható, a Monaszteria. Gyalogsága kisebb részét a fain előtt állította föl, szemben az oroszokkal, nagyobb részét az ágyuk fölött, a részben cserjés erdőben, nehogy ott az oroszok bekerítő mozdulatot tehessenek, lovasságát pedig a völgybe rendelte a Nagyküküllóig, melyet a kukoricás majdnem észrevehetetlenné tett. A Nagyküküllö itt a meglehetős széles völgyben majdnem a jobbról fekvő hegysor aljában hömpölyög Segesvár felé, hol a völgy teljesen el- sziikül s maga Segesvár regényesen fekszik egy magas, a völgyből kiemelkedő, kupalaku hegyen és ennek oldalain. A terepnek ez a fekvése magyarázza meg, hogy Bem a Küküllő jobbpartjára nem gondolt s annak védelmére nem rendelt katonaságot, amit talán csekély hadereje meg sem engedett, pedig ez végzetessé vált a csatára. Sokszor volt alkalmam bejárni ezt a végzetes csatateret. Bem mindenesetre jól választotta meg a terepet, de az ránézve, tekintve kis hadseregét, mégis feltétlenül kedvezőtlen volt. Ugyanis kis haderővel ő állott a kitáguló völgyben, melynek a Nagy-Küküllő fejé fekvő része egészen lapos, mig az oroszok a Segesvár felé elszüküló völgyben gyalogságukat kedvezőbben s nagyobb hatással működtethették, csupán lovasságuk kifejlődésének vetett ez gátat. Viszont Bemnek előnyére vált egyelőre az, hogy ő nem a Maros. Vásárhelyre vezető egyenes utón jött Bélavásártól, Kiskend és Hétúr felé egyenesen Segesvárnak, ahol az oroszok várták, hanem keletre, majd délre kanyarodva Székelykeresztur felül támadott. így az oroszok egy nagyobb haderőt rendeltek Hótur felé s Fehóregy- házánál csak előőrsöket állítottak fel, kik Bem közeledtére gyorsan Segesvárra vonullak vissza. Azt pedig nemcsak az oroszok látták, hogy Hétur felől is és Így két oldalról fogja Bem az oroszokat támadni, hanem a Bem serege is. Ugyanis Bem már jóval előbb úgy rendelkezett, hogy hr. Kemény Farkas Gyulafehér alól minden lehető haderővel siessen Maros- vásárhelyre, aki oda 5000 emberrel aug. 2-án délben meg Is érkezett. A mieink azt hitték, hogy ez a sereg a csata napján a kellő időben meg fog jelenni az ütközetben s ez növelte a bizalmat; talán csak Bem maga tudta, hogy ez lehetetlen, de érthető okokból nem szólt. Ezek a körülmények magyarázzák meg, hogy a jul. 31-ikl osata a nagy erökülönbözet s a terep ellenére oly hosszan tartott s az oroszok, noha 16.000 emberük, tekintélyes lovasságuk s több mint kótannyi ágyujok volt,; estig nem mertek döntő támadásba kezdeni. Hogyan Hint el Pelőlt ? A költő és -Kurz Antal Héjjasfalvánál érték el Bemet. Az első fegyvertüzelós reggel 7—8 óra közt kezdődött Fehéregyháza előtt az előőrsök közt. Ezután úgy 10 óráig szünet volt. Ezalatt Bem felállittatta csapatait s az oroszok is kivonultak, kik ágyúikat részben Bemmel szemben, részben a Küküllő mellett a völgyben állították fel, gyalogságuk nagy részót pedig ezeken felül a hegyoldalon és a cserjés erdőben helyezték el. Visszamaradt lovasságuk a völgyben állott. A csatát órákig tartó ágyutüz nyitotta meg. Ennek kezdetén Bem egy jól beállított ágyúja a hegy mögül kikanyarodó országúton kilovagló Skari- atin orosz tábornokot lelőtte, kinek síremléke ma is látható a hegyoldalon. Bem terve az volt, hogy a hegyoldalon fölállt orosz gyalogságot visszaveri s az orosz ágyukat elfoglalja. Ezért ott az orosz gyalogság ellen több támadást intézett; de a nagyobbszámu oroszok mindig visszaverték. Itt volt a csata a legelszántabb. Bem tudta, hogy ettől függ a nap sorsa, ezért délután két óra tájt három század kivételével a huszárokat is átrandelte a jobb oldalról s lovukról leszállítva, ezeket is egymásután rohamra küldte, de sikertelenül. így folyt az elkeseredett küzdelem esti 5—6 óra tájig, mialatt Bem számos embert, három ágyút vesztett s alóla is két lovat lőttek- ki, de az 6 jobban irányzott ágyúi még több orosz ágyút szereltük le és két társzeko- ret is felgyújtottak. Petőfi ez idő alatt gyalog, fegyvertelenül, némelyek szerint vállán egy vadász- fegyverrel, a csata elején Bem körül tartózkodott, de a vezér haragosan visszaküldte a tartalékhoz. Egy ideig ott tartózkodott ; de aztán újra kiment a tüz- vonalba. Majd megint visszatért a faluba ; Lengyel József orvos, ki 3—4 óra közt a faluban találkozott vele, alig félóra múlva egy sütőkemencén ülve látta, figyelve a csata menetét és jegyezgetve. Többször azonban megint a tüzvonalba ment s mikor délután már véresebbé vált a csata, a fala előtt látta egy árok hidfája mellett, hol egy ágyúgolyó alig harminc lépésre csapódott le tőle s szemét teleszórta a fölvert por. Ekkor a faluba tért vissza s annyira elmerült gondolataiba, hogy nem Is látta, ml történik körülötte ? Ekkor már 5—6 óra közt járt az idő. Az orosz gyalogság visszaverte a hegyoldalon Bem utolsó támadását is, az eddig csak védekező oroszok támadólag léptek fel s az erdőből nagyszámú dsidás tört elő. Az oroszok ugyanis meggyőződtek azalatt, hogy Hétur felől nem jön segítség. Ekkor Lüders elrendelte, hogy a Nagy- Kiiküllő johb partján, a hegysor alatt, fedett terepen az orosz lovasság nyomuljon csöndben előre, a hol részünkről senki- sem-állt s tegyen bekerítő mozdulatokat, Ez, fájdalom, teljesen sikerült. A falu alatt aztán a bekerítő orosz lovasság szétverte a csekély számú lovas honvédet és gyalogságot, ugyanekkor halra a hegyen előretörő dsidások a balszárnyat is megbontották. Petőfi ekkor a falu felé lovagoló Lengyelnek, aki figyelmeztette a veszélyre, azt felelte, hogy »Potom- ság!« Ámde nem sokára Bem és táborkara is menekült, felhangzott a kiáltás : »meg vagyunk kerülve« s mindenki bomlott zavarban, csak magára gondolva rohant hátra, yagy fel a hegynek az erdő felé. Ekkor természetesen Petőfi is menekülni kezdett, még pedig a falun keresztül, ahol kocsiját próbálta elérni; de a kocsik már elmenekültek Héjjasfalva felé, hol megtorlódva utóbb Bem kocsijával együtt, az oroszok kezébe kerültek. Petőfi erre gyalog próbált menekülni és tűiért a falun Héjjasfalva felé. Ekkor, mondja Gyalokay Lajos, ö falun ki- viil megpróbálta a katonákat rendbe szédül. Senkisem hallgatott rá. Látta a költőt is menekülni, rákiáltott, hogy menjen vele, mert kocsija a bokrok közt vár rá s megragadta karjánál fogva. A költő keserűen felkacagott: »Azt hiszed, van-e e pokolban olyan bolond, aki helyt merne maradni ? Kocsisod is elfutott« s a rohanó lovakra mutatott, rítt nincs szabadulás, menjünk a jobboldalra ! Ott tán menekülhetünk !< Gyalokay habozására kirántotta karját s ezt mondva; »Itt nincs Idő a habozásra, én megyek, Isten veled!« — leszökött az országúiról ■ a kukuricáson át, a hegy felé menekült. Pedig, ha Gyalokayt követi, megmenekült volna. E végzetes vereségről több leirás Ismert. Leghitelesebb, mindent összevetve, a Lengyel József loirása, mellyel lényegben megegyezik a Gyalokayó Is. ^Igy itt is egészen jól összeegyeztethető a Gyalokay adatával a Lengyelé, ki azt mondja, hogy Kis-Bun felé vágtatva egy magaslatról a költőt vélte látni egy kanyarulatnál, »amint fedetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubonyában futott.« A valóság mindenesetre az, hogy akinek sem lova, sem kocsija nőm volt, akár az országúton menekült, akár az ugaron vagy kukoricáson futott a hegynek, mindenképpen belekerült az orosz lovasság és a hegyoldalon előretörő gyalogság bekerítő gyűrűjébe. Aki pedig oda bekerült, meg nem menekült, mert a Skariatin halála miatt dühös oroszok senkinek sem kegyelmeztek. Bizonyos, ,hogy itt lelte halálát Petőfi is, akár az országúton, akár a hegyoldalon. Elesni senki-élő nem látta s ez természetes is. Aki elesni látta, maga is elesett s így kevés hitelű egy Szkurka nevű huszár tanúskodása, valamint mind- azokó, kilc utóbb a'legregényesebb módon kutatták és próbálták sok év múlva meg* állapítani eleste módját, melyok már a valószínűségen tnl a mithoszba mennek át. Bizonyos, hogy e véres csatában Bem kis seregének majdnem fele elesett. Másnap 1070 halottat temettek el, legnagyobb részüket Fehéregyháza felett a közös nagy sírba. Valószínűen ebben a sírban nyugszik Petőfi föl nem ismert holtteste; is, melyet annál kevésbé ismerhetett föl bárki, mert bizonyára kifosztották. Heydte, ki a halottak eltakarításával volt megbízva, beszélte utóbb, hogy ö a Lengyel által jelzett helyen valóban látott egy halottat, ki föltűnt neki, mert zubbonya és nadrágja zsebei ki voltak forgatva s Írások hevertek körülötte. Mellén érte a dzsida-szurás, a halott »szőke« volt, mint megfigyelhette, hegyes álszakállaL Ha szőke volt, akkor nem lehetett a költő. A nemzet főképpen a költő halála után jutott egész nagy veszteségének tudatába. Petőfi a szabadságban) legnagyobb áldozata. Ezt érezte a nemzet. Ezért sem Bem környezete nyomban a csata után, sem utóbb a nemzet, nem akarta elhinni halálát. A külsőleg hozzá némileg hasonló csalók a nemzetnek ezt a hitét és rajongását felhasználták. Éveken át tűntek föl hol itt, hol ott, még Angliában az emigránsok közt is ál-Petőfiok, volt, aki Szibériában találkozott vele. Mind-, ezek hazugságoknak bizonyultak és szomorú, hogy nevét, ^lakját és eltűnését nemcsak mtthosz, ami fölemelő, hanem ármány és csalások szövedéke vette körül évtizedeken át. Nyugodjunk meg a Gondviselés nagy, elhatározásában. A költő úgy esett el, amint maga prófétai ihlettel előre látta és megjövendölte. Nem a világszabadság-( ért való világcsatában lelte végét, de igenis, oly csatában, melyet nemzete a szabadságért és létéért küzdött, szeren-, csétlsnül, de örök dicsőséggel, ó mártírja lett oly eszmének, nemzete felszabadi-, tása eszméjének, mely életének költé*’ szelének, egész lelkének a legfőbb, a leg- ’ szentebb volt. Ő egyike az eszme mártírjainak s kettős jogcimo van a halhatatlanságra, mint lángelmének és mint eszmebajnoknak, ki eszméért mindent odaadott. Életét' Is. • j .«rí Ferenczi Zoltán dr. 1922 julius 30, vasárnap /Cimélni akarja UBt iSSl cipőjét? Hordjon Palma sarkot! i
