Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Bartók Lajos. Budapest, január 1. A tegnap elhunyt nagy költő halálhíre országszerte őszinte, mély gyászt keltett, habár nem is jött a hír váratlanul. A megboldogultnak úgy személyes ismerősei, mint tisztelői közül már sokan tegnap is fölkeresték a megboldogult ravatalát, hogy kegyeletük adóját lerójják. A Vöröskereszt-kórház kápolnáját már ma is töménytelen virág borítja s egymásután érkeznek a szebbnél-szebb koszorúk. A nagy költőt, a közélet emberét már tegnap méltattuk, ma szabadjon néhány szóban elbúcsúznunk a munkatárstól. Mint igazi, izig-vérig függetlenségi érzelmű ember, mikor a Magyarország kibontotta zászlaját, a legelsők között volt, akik a zászló alá sorakoztak. Lapunk első évfolyamában csipős, tréfás modorában országgyűlési karczolatokat irt Nótárius névvel, majd később a Nemzeti Színházról irt velős, mélyreható kritikákat. Szerkesztői elfoglaltsága azonban nem engedte meg, hogy munkásságát napilapnak is szentelhesse, s igy az intenzivebb munkálkodást meg kellett szüntetnie, de azért egy perezre sem szakadt el szerkesztőségünktől. Gyönyörű költeményeivel nem egyszer találkozhattak olvasóink lapunk hasábjain s másfajta dolgozataival is gyakrabban fölkeresett •minket, ^ - "" ' A király és Lipót Ferdinand. „ — Saját tudósítónktól. — Budapest, jan. 1. Lipój Ferdinand főherczeget a Zeit tudósítója felkereste Genfben. A beszélgetést a föher- czeg a következő szavakkal kezdte •— Szép konfúzió, ugy-e ? Ilyen konfúzió még nem is volt soha! Lipót Ferdinand kedélyesen diskurált az újságíróval, aki csodálkozását fejezte in a felett, hogy a dolgok idáig fejlődtek. — Ilyen az élet, — mondta a főherczeg, — csak egyszer él az ember, aztán , úgyis vége-mindennek, látja ez a gondolat az embert messzire juttatja. — Genfig és Montreaux-ig, — felelte az újságíró. ( — Idáig és még tovább . . . Engem nem a házasság gondolata űzött ki Ausztriából. Mindnyájan ismerték viszonyomat s mindenkivel, beszéltem erről, de sohasem nyilvánítottam azt a szándékomat, hogy nőül veszem Adamovich kisasszonyt, mert jól tudtam, hogy ez lehetetlen. Amikor Przemvslben voltam, kimerítő levelet írtam ö felségének és pénzbeli segélyt kértem tőle. Megírtam, hogy 20.000 forintból nem tudok megélni, megírtam azt is, hogy a viszonyom sok pénzembe kerül. Ekkor kaptam 20.000 forintot s azt az ígéretet, hogy egy más garnizonban talán kapok pótlékot is. Iglauban nem kaptam ugyan pótlékot, de észrevettem, hogy katonai felebbvalóim sok nehézséget támasztanak ellenem. Egyszer Tschida ezredes azt mondta nekem, hogy én vadházasságban élek s ez tarthatatlan. Én ezt is eltűrtem, pedig nem volt igaz, nem laktam együtt Adamovich kisasszonynyaí. Erre azután Adamovich kisasszony Bécsbe költözött. Később audien- czián voltam a királynál, aki azt tanácsolta, hogy megrongált idegeim helyreállítása végett menjek egy szanatóriumba. Én arra kértem a királyt, hogy egy osztrák szanatóriumba mehessek, a király ellenben megparancsolta, hogy külföldre menjek, igy mentem Berndorfba, Innen írtam a királynak, hogy viszonyomat felbontom. Berndorfból visszatérve, szolgálatra jelentkeztem, de újra szabadságoltak. Salzburgban anyám ellenezte leginkább viszonyomat,; sokat szenvedtem Salzburgban. Adamövics kisasszonynyal később titokban találkoztam
