Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

akadémiai fölolvasása jelent meg. Ez a sokoldalú működés a külföldön is hiressé tette nevét és sok kiváló' fér fi irt szerzett meg barátjául. Különösen szoros baráti viszonyba léptek vele és befolyással voltak irodalmi működésére is Amiéi Frigyes, genfi egyetemi tanár, költő és bölcselő, a nemrég elhunyt Melízl Hugó, kolozsvári egyetemi tanár, mint az összehasonlító irodalomtörténeti folyóirat szerkesztője, továbbá Kertbeny és Helfy Ignác, a ki egykor a milánói és később firenzei Alleanza cimü folyóiratnak szerkesztője volt.

Az idegen költők és irodalmak tanulmányozása közben, a hatvanas évek politikai viszonyainak hatása alatt mind élénkebben ébredezett benne az a vágy, hogy a szabadság nagy költőjével, Petőfivel, kinek nevét diákkorából és katonáskodása idejéből jól ismerte, eredetiben is megismerkedjék, mert a mi olasz fordítást Petőfiből olvasott, mind másod-, harmadkézből készült kompiláció volt, úgy, hogy inkább boszuságot, mint lelkesedést keltett a jóizlésü olvasóban.

Heg kellett tehát birkóznia a magyar nyelv nehézségeivel! Heltzl Hugó örök érdemet szerzett magának irodalmunkban azzal, hogy a tétovázó s a nehézségektől vissza-visszarettenő szicíliai költőt jó szándékában gyámolítottái megerősítette. Megküldte neki Ballagi magyar nyelvtanát és Babos Kálmán magyar-francia szótárát. Ezek voltak segédeszközei.

Mily fárasztó, de eredményéiben mily gyönyörűséges munka lehetett ez! Alaposan megtanulni ezt az indo-európai nyelvektől annyira elütő ugor nyelvet ; ezt a különös nyelvet, melyről az akkori külföldi körökben az a vélemény volt elterjedve, hogyj as

anyja, se testvére; megtanulni egyes-egyedül, minden segítség -nélkül, Szicíliának egy elrejtett zugában; megtanulni tisztán szeme; látó-erejével és elméje élével, a nélkül, hogy valaha élőbeszédben hallotta volna! S a siketnéma filológus nemcsak hogy megtanulta, hanem ifjú korában szépen kifejlesztett zenei érzéke segítségével még nyelvünk zengzetes- ségét is megérezte. Gyönyörködve Írja egy helyt a magyar szóról: . .

„Mennyi, finom zeneiség rejlik a tizennégy magyar magánhangzóban! Hét rövid; hét hosszú, és mindegyikük rövid vagy hosszú marad, akár hangsúlyos a szótag, akár hangsúlytalan! Aztán a mély és magas’ hangoknak illeszkedése ugyanabban a szóban! Nekem nem adatott meg, hogy ezteket a finom hangámyéldatokat a saját fülemmel halljam, de fölfogom a szememmel 03 visszavarázsolja emlékezetembe ifjúkorainak élményeit, midőn - módomban volt Olaszországot keresztül-kásul bejárni, vagy az akadémiai; diák-tanyákon gyönyörködve ellesni az ország, különböző vidékeiről összesercglett ifjú társaim ajkáról a magánhangzók hosszú skáláját.“

Mily szép, mily tanulságos a finom -zenei érzékű, de csak gondolatban balló költőnek ez a megjegyzése! A magyar hangzók mindegyiké tényleg megtalálható egy-egy ólasz t.ájszóláshan: az ü és ö a piemontiban, az a és kétféle e a töszkánaiban.

A mint nyelvünkkel kissé megbarátkozott, első dolga az volt, hogy Petőfi német és fráncia kiadásait az eredetivel gondosan egybevetette. Azóta, immár harminc év óta, Petőfi a legkedvesebb költője. Lefordította már Petőfi költeményeinek csaknem háromnegyed részét. Külön-külön jelentek meg a Cipruslombók, Szilaj Pista, Tündérálom, az Apostol, a Felhők; most készült el körülbelül öt évi gondos, cizelláló’ munka után a János vitéz, egyúttal sok kisebb költemény, a melyeket olyankor, mikor betegsége nem kínozza, gondosan rendezget, pótolgat, hogy a teljes Petőfi kiadásával lephesse meg az irodalmi világot.

A szép Olaszországban az elsőrangú költők közé sorolják C'assone-t. Azok közül, kik elismeréssel szólnak működéséről, megemlítjük Antonio Tari-1, a nápolyi egyetem esztétika-tanárát, továbbá Giovanni Bovia-t és Giosué Carducci-t. Olaszország számos akadémiája tagjává választotta/ a király pedig az olasz korona lovagrendjével tüntette ki. Nálunk is jól ismerik nevét: Meltzl, Szana Tamás, Eadó és Erődi Írtak róla, a Petőfi- és Kisfaludy-Társaság fölvette a külső tagok sorába s királyunk a Ferenc Jőzsef-rend- del tüntette ki. ‘

Cassone fordítása,' az esztétikusod véleménye szerint'általában hűségével és az olasz költői nyelv! és verselés szépségével tűnik ki. A János vitéz ezenkívül, az eredetihez hiven, rendkviüli egyszerűségével és könnyedségével lepi meg az olvasót. A ki a mesebeli, magyar vitéznek állhatatos szerelmét és viszontagságait a zengzetes olasz fordításban olvassa, úgy tűnik föl neki, mintha az egész' költemény tartalma az olasz‘versekkel együtt és egyszerre fogant volna meg a költő agyában. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk, a nagy könnyűség leple alatt ott látjuk a költő finom reszelőit, ráspolyait, apró kalapácsait, melyekkel a költői láng hevénél kalapálja, majd reszeli, finomítja a munkáját, mig tökéletessé, egyszerűvé, könnyeddé és természetessé nem válik. Egy-egy szó, mely az olaszban csak a,

költői nyelvben használatos, egy-egy gondolatnak rokonértelmii szóval való megismétlése, néha egy- egy kis betoldás, vagy kihagyás rárali a költő aprólékos, gondos munkájára.

Különösen, érdekes, miként találja meg a sajátos magyar kifejezések olasz mását; például: „Kend sem volt jobb a deálené vásznánál“ (Cho al tempo iao non fosti, cerio, roba d'altare), vagy: „Egyet mondok, öcsém, kettő lesz belőle“ (Dissi unó e sarait due, mio cadetto germano), vagy: „Azt a bátor szanted“ (Questo si chiama cuore!), vagy: „túrós lepény“ (focaccia incaciata), vagy: „A keserves voltát, rugaszkodj utána“ (A la motora! afj'errala!) .

Néha meglep egy-egy szép inverziójával; például: Ghe proprio un bel sembrava peperone maturo, „Azt hinné az ember, hogy érett uborka“; másszor meg szép költői kifejezéseivel: le guance irrorate di lacrime, „arcát mosta könyhulktás“; vagy: Del Sabato .tanervi sogliono il lor nefando convegno e a mezzanotte vi giungon cavalcando, „Ország gyűlését 0 kelmök itt tartanaik, éjfél idejében ide lovaginak“. De vége-hossza nem volna az idézetnek, ha a koltepiény szépségét miúd ki akarnám emelni. Azt hiszem, a tökéletes műfordításnak ez valóságos fö- lülmulhatatlan remeke s az a névtelen magyar uri- Jeámy, ki. ebnes. és kedves levelivel bátorította, serkentette az agg költőt, hogy a János vitéz-nek évek óta abbahagyott fordítását ismét vegye elő és fejezze be, nagy szolgálatot tett mind a magyar, mind az olasz irodalomnak. .