Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
A bolgár Petőfi. '>/;> Irta: Dr. Boibliev Dímo. A bolgár nemzet most júniusban ünnepli legnagyobb poétájának, Hrisztó Botev halálának 60 éves évfordulóját Születése, pályafutása éa mártírhalála a magyar költői égbolt üstökösének, Petőfinek a sorsához hasonló. Mint a magyar Petőfi, ö is a néptalajból sarjadzott ki s minden cselekedetével egész haláláig hűi maradt az egyszerű néphez és fajtájához, amelyért a vracai sziklák között vérét hullatta. Botev 1848 december 25-én, karácsony szent ünnepén született, mintha ezzel is jelezte volna a Mindenható, hogy bolgár népe számára egy uj Messiást küld, aki majd megmutatja, ha kell élete feláldozásával is, a szabadság hajnala felé vezető utat. A hajnal fel is derengett, de Botev a szabadság haj- nálhasadását nem érhette meg, mert korán sirba szólította végzete. Már mint gyermek féktelenségével és korlátlan szabadság után való vágyával tűnt ki. Mint odesszai gimnazista, ahova apja, a felvilágosodott kaloferi tanitó íratta be, már az orosz forradalmárokat kezdte lapozgatni, akik közül különösen Csernisevssky vonta magára a gyermckifju figyelmét. Féktelen természete csakhamar az iskolából való kicsapását vonta maga után és ettől a sorsdöntő naptól kezdve teljesen önálló életei él és akár csak a magyar puszták fia, kóborogni kezdett. Elvándorolt Besszarábiába, ahol egy bolgár faluban mint néptanító több mint egy esztendőt töltött, de nyugtalan vére hümf'rtfsan irme tójak t-cló eodortn, pedig népszerűsége Petőfi közkedveltségéhez volt hasonló. Rövidesen visszakerült szülővárosába, de forradalmi természete miatt forró lett lába alatt a honi talaj. Apja, hogy megmentse, újra Odesszába akarta küldeni, de végzete Románia felé sodorta Brailában már a bolgár forradalmárok egyik ve zére. aki „A bolgár emigránsok szava“ cimü forradalmi lapot szerkeszti s lázasan izgat az elnyomó török uralom ellen. Megnyugodni itt sem tudott s lángoló agya uj utakra űzte és hamarosan Bukarestben találjuk, ahol az ottani bolgár emigráció vezérével, Lüben Karavelovval szoros barátságot kötött s csakhamar a vezéri pálcát is elhóditotta tőle és a forradalmi tanács elnöke lett. Közben — mint Petőfi —.a vándorszínész élettel is megpróbálkozott, de igazi énjét csak a forradalmárok között találta meg. 1876 május 16-án kétszáz főnyi csapatával különböző kikötőkben felszáll a ..Radecky“ fedélzetére és a Dunán bolgár földre hajóznak át, amely már századok óta várta hü gyermekeit, hogy felszabadítsák a török járom alól. Amikor partra szálltak, megcsókolták a hazai földet, búcsút vettek a bajó kapitányától s Kozlodni falut és a Milenka- mak s az Okoicsica nevű helységeket érintve, ahol ma szobrai állnak, Hrisztó Botev kis csapatával Vraca közelébe érkezett. Sajnos, a szrednagorai népfelkelés ekkor már elbukott és pár nappal később (május 20-án), Botev fejét is török golyó járta át, s valahol a vracai sziklák közt hullatta vérét a hazai földre. Ott látták utoljára mint Petőfit a segesvári síkon s azóta senki sem hozott hirt felőle. Rövid családi boldogság után itthagyta feleségét és egyetlen gyermekét s lelke visszaszólít Te- remtöjéhez. . . Bulgária most Botevet ünnepli. A vracai sziklák közt felavatásra vár az ö múlhatatlan dicsőségét hirdető 25 méteres vaskereszt. S felavatásra várnak Kozlodniban, Vracában a Botev-szobrok s az Okoicsica és a Milenkamak nevű helységeken is az emlékművek, ahol a hős minden valószinüség szerint elesett. Fis e hatalmas emlékművek, amelyekre a különböző társadalmi egyesületek stafétái viszik Botev utolsó utján, a 250 kilométeres utón a lobogó fáklyát, hogy ezzel is hódoljanak a halhatatlan költő emlékének, aki életét adta oda a szabadságért, örök időre hirdetik Botev halhatatlanságát. A bolgár nép ragaszkodó szeretettel övezi körül nagy szülöttje emlékét s ez a megbecsülés és hala oly nagy, hogy egy egész héten át Botev ünnepségek fotynak s versei oly közismex-tek, hogy tálán nincs is olyan bolgár hazafi, aki egy-két Bo- tev-verset ne tudna s nincs is. olyan bolgár ház, amelynek falán ne függne Botev képe. Botev meghalhatott, de szelleme él és minden bolgár szivében élni fog örökké, mert a legszentebb ügyért, a haza szabadságáért hullatta vérék
