Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
ielelő legyen. Azért a városunkbeli tanintézetek elöljáróságainak, katonai s polgári hatóságok fejeinek s mindenekfölött a városi elöljáróságnak a legmelegebben figyelmébe ajánljuk, hogy az alábbi utasításnak alpontjaiban felsorolt kivételek alAZ „EPERJESI LAPOK" TÁRCZÁJA. / A csipkebokor és a rózsa, i (Mese.) f A vad csipke, meg a rózsa véletlen Egymás mellé kerültek a díszkertben, Kikelet volt, még se virág, se levél S a vad csipke elbúsult an szóra kél: , Megengedj, de általlátni nem tudom, Hogy mi okért kapnak rajtad oly nagyon!? ügy talaj szült, egy ég napja süt le ránk, Egy levegőt szívunk, egy is a tanyánk, S bárhogy nézzem törzsökünket, vagy ágit, Különbséget nem látok egy parányit, Sőt, ismerd el, ősibb az én családom ! Nincs igazság, nincs ezen a világon! Meg se' látnak ! Föl se vesznek! Rút dolog: Mindenki csak körülötted sürg-forog!( ,, Ügy van!" — viszonz a rózsafa nyájasan, — ,,Am a hiba nem berniem, ha’ másba’ van. .Az emberek nem egyformán ítélnek, Maguk közt az ősi névre kevélyek, Vagy egyenlő születésük hirdetik, Míg mi bennünk egyiket sem keresik: Csak a szerint — hiában is a panasz! — Becsülnek meg, hasznot, gyönyört mennyit adsz!?“ Albert József. o) ugyanez áll azokra az __________ö i s, a kik nemcsak az 1900. évi deczember hó 31-ike és az 1901. évi január hó 1-seje közti éjjelt, hanem a következő napokat is úton töltik, a nélkül, hogy valahol tényleg megszámláltalak volna. Ezek is, a mennyiben a számlálás ideje alatt (1901. évi január hó 1-seje és 10-ike közöti időben) rendes lakóhelyükre visszatérMég egyszer arról a„Petőfi-vers“-röl. Igazán, ha nem volna a dolog annyira boszantó: — végtelenül komikusnak kellene azt mondanom. Szeptember 29-ikén tesz közzé nemzetünk koszorús költője: Jókai egy levelet a Magyar Nemzet-ben, a melyet azonnal átvesznek az összes lapok. Ebben, a pár gyönyörű bevezető mondatnak kapcsán közölt, levélben Illyés Bálint orsz. képviselő egy költeményt hoz nyilvánosságra, a mely állítólag azonos azzal a verssel, a melyet Petőfi a sárosi várra vonatkozólag írt akkor, a mikor 1845-ben Eperjesnek vendége volt s a mikor egy kirándulást tett innét «Rákóczi egykori fészké»-re. Ezt a verset Nagy László kassai nyugalmazott kir. törvény- széki bíró őrizte meg emlékezetében s diktálta le egyik kedves kassai barátjának. Mondhatlan érdeklődéssel olvastam magam is a fontos irodalmi hírt. Érdeklődésemet fokozta az a körülmény, hogy az időközben elhúnyt Nagy Lászlónak, a költeményt emlékezetében megőrzött, kiválóan nemeslelkű atyai jó barátomnak, nálamnál nagyobb tisztelője nem volt; fokozta az is, hogy «Petőfi Eperjesen» czímű művem megírásánál magam is hosszasan kutattam ezt a költeményt, a, melynek létezéséről mindenkinek kell tudnia, a ki Petőfi nagyszerű űti-jegyzeteinek, a három költő eperjesi találkozására vonatkozó adatait ismeri; és fokozta az is, hogy a rendelkezésemre álló adatok némi tekintetnapon és mely községben számláltatott meg. Ezen megjegyzést azonban az illető szállóvendég, ha írni tud, a számláló-lapra sajátkezüleg rávezetni, vagy azt legalább sajátkezű aláírásával megerősíteni tartozik. d) Azok az egyének, a kik az 1900. évi deczember hó 31-ike és 1901. évi január hó 10-ike közti egész ben nem egyeztek meg azokkal, a melyek a vers közrebocsátásával kapcsolatban közkézre kerültek. A mint elolvastam magát a költeményt és az erre vonatkozó levelet, azonnal megérlelődött lelkemben az az elhatározás, hogy erről a jelentékeny irodalmi felfedezésről az Eperjesi Lapok olvasóit a lap hasábjain is értesítsem. Az Eperjesi Lapok ez évi október 7-iki (40-ik) számában «Petőfi verse a sárosi várról» czímen csakugyan egy igénytelen kis tárczaczikket tettem tehát közzé, a melyben Jókai bevezető soraival együtt egész terjedelmében felvettem a kérdéses levelet és költeményt, közöltem azután azt, hogy Nagy László a mondott időben Eperjesen nem «jogász», hanem a kollégiumi első bölcsészeti osztály tanulója volt; közöltem Petőfi úti-jegyzeteinek a sárosi várra tett kirándulásról és az említett várra vonatkozó versről emlékező részét, valamint Havas A.-nak erre a versre vonatkozó jegyzetét s bár kijelentettem azt, hogy «a legtávolabbról se érzem magamat illetékesnek arra, hogy a költeménynek a hitelességéhez hozzászóljak», annyit mégis szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy: 1. Nagy L. úr csak emlékezetből diktálta le a költeményt (melynek — egy utóbb olvasott hirlapi közlés szerint — egy szavára nem is tudott már visszaemlékezni) s így az «teljesen hiteles és minden kétséget kizáró, megbízható szövegben nem áll előttünk» ; 2. hogy Petőfi naplójegyzetei szerint, ennek a sokat keresett költeménynek a czíme Jelen számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
