Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Sárosvár xorsaja,.

Petőfi Sándortól 1845. év tavaszán.

Alkotni nehezebb mint rontani,

S mégis a mit a nagy ősök épitének,

Le nem dönthette végkép a bitor Minden dühével dúló fegyverének.

Csonkán meredn: k égbe tornyaid,

Oh vár ... S én mindenik mellett megállók;

Szent érzelemmel honfi szivemen,

Miként Jeruzsálemben a zarándok.

Egy országszerte űzött, kergetett,

Sebektől vérző vad volt a szabadság.

E vár vala utolsó menhelye És itt elfogták a vérszoinju kutyák.

E vár vala utolsó menhelye,

Innen tekintett a tiprott hazára,

Mig durva gőggel tört reá a zsarnok És a börtönnek fenekét járta.

Sötét börtönbe tették be a hőst,

Hol rabbilincs kígyózott a kezekre . , .

Lement a nap az égről rnás napig,

Es a hazáról ? . . . arról mindörökre.

En Petőfi eszmejárását vélem a versben feltalálni s méltónak tartom, hogy összes müvei sorába fölvétessék.

Hogy miért nem vette föl e verset költeményei gyűjteményébe ? Annak könnyen meg lehet találni az okát. A vers keletkezésekor a czenzura akadályozta az ilyen tartalmú poéma kinyomatását. Évek múlva pedig, a mikor szabad lett a sajté, akkor már Petőfi büszkébb volt, minthogy egy ilyen talált gyermeket elismerjen. Mikor ő már villámokkal hajigálózhatott, nem volt kedve szerint aczéllal, tűzkővel szórni a szikrákat.

De az irodalombuvárra becses marad ez az elfelejtett magzat, a kit hajdani jőbarát hu emlékezete életben megtartott. Köszöneüink érte 1 Ezzel ismét szaporodik egygyel a száma a Petőfi által gyűjteményéből önként kihagyott költeményeknek. Eddig volt 48, ezzel lesz 49.