Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Irta Max Pemberton. fehér rémek Angol regény. Fordította Cholnoky Viktor. — Nem öntöttek még olyan golyót Spanyol- országban, amely bánthatna engemet. Nem hagy el, ugy-e, bajtársam ? — Önt elhagyjam ? Isten mentsen meg ! — Akkor tehát előre ! Előre, arragón férfiak ! A biztonság és a nyugalom ott van, azok mögött az ágyuk mögött. Falconer arczán zordon mosolygás borongott A téren ekkor már különös hangok hangzottak fel; jajgatás, szitkozódás, haldokló emberek sikoltozása. Látni lehetett a fehér huszárokat, amint ide-odla sodródnak a tömeg tolongásában — csillogó habok a sötétség tengerében. A patkányok ott voltak a csapdában és a kutyák szabadén voltak eresztve. Olyan sűrű volt a tolongás, hogy a halottak sem tudtak elesni, hanem egyenesen álltak, ráborulva a vállára annak az élőnek, aki mellettük volt. Százak menekültek rémülten a térről, de csakhamar visszariadtak, mert a menekülés útja el volt vágva és a mellékutczákban lovaskatonaság állt. Ezrek ajkáról kelt hatalmas imádság irgalomért és hallható volt a hegység távoli falvaiban is, de felelet rá csak az ágyuk szakadatlan zengése volt. Goya maga ordítva adta ki a parancsot, hogy a lázadók fejét elevenen kell elfogni. — A golyó nagyon is jó volna a számára, — kiáltott fel, hirtelen támadt ötletnek engedve, — San Sebastianban a kínvallatás fog rá várni. A gyalogság szüntesse be a tüzelést. Száz arany üti a markát annak, aki elhozza nekem Lorenzot. Másik száz aranyat adok az angolért. Megtanítjuk becsületre a kutyákat, amigos ! Ez a vezényszó abban a pillanatban hangzott el, amikor Lorenzo, Falconerrel az oldalán már csaknem egészen odaért az eleven torlaszhoz. Mindkettő meg volt már sebesülve, mindkettőjüket csak csoda tartotta még a nyeregben. A spanyol arcza vérrel volt fedve egészen, az angol vállát pedig szinte tűrhetetlen fájdalommal égette egy golyó. .De a perez izgalma nem engedte leesni őket a lóról. Szorosan egymás mellett, mindegyik a saját magabozásával támogatva a másikát, lovagoltak neki az ágyuknak. A fojtószagu füst nehéz felhői fedték el őket; golyók csapódtak hozzá a csákójukhoz, suhantak elaczombjuk mellett, fecscsentek szét a kardjuk pengéjén és fütyültek a fülük mellett, — de semmi golyó meg nem akasztotta az előrenyomulásukat Amikor az ágjjuk tüze megszűnt és a füst nehéz fátyla szétfoszlott, fehér egyenruhájukat még mindig ott lehetett látni, felülemelkedve a vergődő sokaságon, hadbklókon és halottakon. — Száz aranyat a lázadó fejéért, — száz aranyat annak, aki elevenen fogja el! Le vele, bajtársak ! A tábornok mondta. Egyetlen vad kiáltással rohantak le a katonák a torlaszról és a kardjukkal verték vissza a sokaságot. Száz kéz nyúlt ki a levegőbe, hogy elkapja a lobogó ruháját annak az embernek, akinek a neve nem rövid ideig volt rémület egész Európa számára. Leszakgatták válláról a ruhát, az emberek belecsimpaszkodtak a lova lábába, ököllel csapkodtak feléje, felugráltak a lova patái alól és rákulcsolták karjukat a nyakára. Falconer azt látta, hogy egy keménymetszésü arezon a halállal való végső küzdelem tükröződik vissza. Látta, hogy egy kar emelkedik fel szörnyű csapásra . . . látta, hogy elesik egy ember és azt is látta, hogy ugyanakkor húsz más is elesik vele együtt. És győzelmi kiáltást hallott éppen abban a, pillanatban, mikor Lorenzo hörgő, vérző alakját odaczipelték a barrikád alá. — Itt a vég, — mondta magában. Most már csak egymagában állt szemben a tömeggel. Egy ember azon a téren, szemben az ezrekkel, amelyeket Spanyolország küldött oda ! Magasan felemelkedett a kengyelben és mindlen csöpp kis angolszász vér gúnyosan nevetett Lenne e vad arezok láttára maga körül. — A tízesek nevében! — kiáltott fel s az ajka daczosan szorult össze. A katonák pedig azt kiabálták : — Az angol ! Az angol ! Száz arany van kitűzve a fejére ! Nagyon sok lázadó elmenekült ez alatt az idő alatt a térről, a tolongás kezdett már megritkulni. Az üldözött embernek, amint lovával ott vágtatott körben a házak között, Úgy tetszett, mintha bika volna, amelyet arénában hajszolnak, hogy ünnepe legyen a spanyolnak. No, hát majd ő is szolgál nekik sporttal ! — A tízesek nevében ! Egy erős, durva ficzkó kinyújtotta a kezét, hogy megragadja a Noel tépett paszomántját. A kard rettenetes tüzkarikát vágott és a kinyúlt kéz elvágva a válltól repült végig a levegőn. — Nézzétek ! Nézzétek ! Az ördög szállta meg. Száz aranyat annak az embernek, aki elfogja. — Maldita! Sohasem fogják ezt el ! Nézzétek csak, hogyan ül azon a lovon! És milyen csapásokat osztogat! Ha nekünk ilyen legényeink volnának itt Spanyolországban, bajtársak ! — Szent Jánosra ! Már tízet leteritett s ő- még mindig a nyeregben ül. Azt hiszi, hogy meg- mérkőzhetik egy egész hadsereggel ? Képes Gluasóíár H „Tolnai Világ-Lapja“ meliéfiiapja
