Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

1

nyári szünetelés az alapszabályokkal ellenkezik s konczesszió megvonással büntettetik.

Kaf fk a László elnök vezette az ülést. Mindenekelőtt bejelenti, hogy a belügyminiszter leküldte a temesváriak vádiratát azzal a kérdéssel, hogy milyen alapja van ennek a vádnak? Erre kell válaszolnia a mai értekezletnek. Elmondja, hogy a temesvári színészek nagyon helytelenül cselekedtek, mikor teljesen alaptalan vádjaikkal a miniszterhez fordultak. Mert nem áll az, hogy az 'igazgatók szünetelni akarnak s a mely igazgató ezt mégis megtenné, azt a legsúlyosabb büntetés, konczesszió- jának elvesztése éri, mert a tanács a legébereb- ben őrködik az alapszabályok megtartása fölött. Visz- szautasitja a tanács ellen hangoztatott általános vádakat is, mert a tanács teljesen feladata magaslatán áll.

Hosszú, élénk vita indult meg e tárgyban, Brez- n a y Béla, Krecsányi Ignácz, Rónaszék y Gusztáv, D i t r ó i Mór védelmezni kísérelték meg a temesvári társulat tagjait. Ók csak elhamarkodva cselekedtek, de alap nélkül. Nekik csak abban van a hibájuk, hogy a belügyminiszterhez fordultak és nem a kormányzó tanácshoz. De hogy alapja volt a peticziónak, bizonyítja az, hogy léteznek már olyan szerződések, a melyek 5 hónapos nyári szünetről szólnak. Ez és ilyen híresztelések riasztották fel a temesváriakat, a kik úgy is jóhiszemüleg cselekedtek, mert nem a saját érdekükben, hanem összes társaik érdekében jártak el, mert nekik állandó és biztos szerződésük a budai szezonra. Nem méltányos tehát, hogy fegyelmi eljárás alá fogják a peticzió szerzőit. Tessék a színészeket egyszerűen felvilágosítani, nem pedig megfenyegetni. Ditrói azt is kiemelte, hogy nem kell szépitgetni a helyzetet; mert igaz ugyan, hogy az igazgatók fognak a nyáron is játszani, hanem milyen társulattal. Felényire, harmadára csökkentik a létszámot. Ezen kellene valamiképen segíteni s már most kellene a belügyminiszterhez fordulni abban a feliratban, kérve a támogatást.

Az igazgatók másik, még pedig nagyobb fele határozottan és erősen kárhoztatja a temesvári tagok lépését.

Tiszai Dezső, Bokody Antal, Bényey István, Jakab Ödön, Komor Gyula, majd Kaffka László elnök fölháborodással utasítják vissza a peticzió vádjait a tanács ellen. Alaptalan vád, hogy a színigazgatók szünetelni akarnak. Igaz, hogy aggodalommal néznek a jövő nyár elé, de társulatukat fentartják bármily áldozatok árán is. Azok a könnyelmű fiatal embe. rek, minden jogalap nélkül támadtak az ellen a tanács ellen, mely idefönn az ő jogaik fölött őrködik igazgatókkal és más fórumokkal szemben. A tanács a legébe- rebben őrködik az alapszabályok fölött s attól egy lépést sem tágít, mert mindig az igazság alapján állt. Az az igazgató, a ki nyáron szünetel, elveszti konczesz- szióját. Ezért egyhangúlag azt véleményezik, hogy a legerősebb megrovással terjeszszék fel a belügyminisz. terhez a választ.

Kaffka elnök indítványára az értekezlet és ta‘ nács kimondta, hogy azt válaszolja a belügyminiszter- ternek, hogy a temesvári peticzió panaszos részei alaptalanok s kérelmi részei tárgytalanok. A tanács a peticzió szerzője ellen fegyelmi eljárást indít.

*

Rövid szünet után értekezletté alakult át a tanács, melyben a vidéki igazgatók a millenniumi évben fenyegető veszedelem ellen való védekezést akarták megbeszélni. Hivatkoztak az 1885. évi tapasztalatokra s arra, hogy most még fenyegetőbb a veszedelem, mert az egész ország közönsége nagy érdeklődéssel figyeli a millennium és az ezredéves kiállítás mozgalmait és eseményeit, pedig a közönséges nyári sze zon is olyan, hogy a téli szerzeményt ráfizetik a nyárra

O *V>Ón> •' ------►''» Vol>lr,n>i-ilnnl7

z

inŐk

k a mo- zek

; a i öert,

zek

ittnimzhez

100

___________FŐVÁROSI LAPOK_____________

f

rt rendkívüli segélylyel támogassák a színészetet.

Bényey István megtoldja a kérvényt két ponttal. Forduljanak a főispánokhoz, megyei és városi törvényhatóságokhoz a színészetnek a millenniumi évben való támogatása iránt. A nyári szezonra a fővárosi vaudeville színházat kellene kibérelni, hogy ott 5 hónap alatt 5 vidéki társulat játszék felváltva. Eziránt már tárgyalások folynak.

Hosszabb vita fejlődött ki e kérdésben. Verő György hatásos beszédben abban összegezte az elhang' zottakat, hogy itt a magyar színészet létérdekéről van szó, e végre a legkomolyabb hang használata is helyén való. Vagy támogassa a kormány a nemzet napszámosait, vagy pedig mondjanak le arról a reményről, hogy ezt az ügyet valaha rendezni lehessen. Az még sem járna, hogy ez az esztendő, mely örömünnepe az egész nemzetnek, csupán a színészetre nézve legyen a gyászos bukás esztendeje. Kérjék fel a sajtót is a színészet ügyének támogatására, mert vele együtt mindent elérhetnek, nélküle semmit.

Az értekezlet hozzájárult ahhoz, hogy az igazgatók javaslatai értelmében nagy deputáczió járjon a kormánynál. A tisztelgés napját később állapítják meg.

Egyúttal kimondták, hogy fölkérik a fővárosi sajtót is a a színészet ügyének hatásos propagálására.

Magyar nyelv

a katholikus szemináriumokban

Budapest, jan. 7.

Hazánkban a katolikus papnevelők azóta, hogy nyelvünk újra visszanyerte régi kiváltságát és jogait, szüntelenül veteményes kertjei voltak a nemzeti mivelődésnek, a magyar nyelv kultiválásának. Irodalmi iskolák keletkeztek a szemináriumokban, melyeknek fő czélja volt a magyar nyelv szépségei ben való búvárkodással az irás és szónoklat művészetére oktatni a fiatal növendékpapságot.

Csak lapoznunk kell ezeknek az irodalmi iskoláknak évkönyveiben, hogy meggyőződhessünk arról, mekkora lelkesedéssel, mily nagy munkakedvvel láttak nemes foglalatosságukhoz azok, akik szellemük termékeit összegyűjtötték ezekben a könyvekben. Mennyi idealizmus, mily sokoldalú törekvés beszél hozzánk ezeknek a szerényen elrejtett könyveknek a lapjairól. A Pázmánok szelleme lebeghetett e magyar iskolák élete felett, azért buzgólkodtak a fiatal növendékek nyelvünk kincseinek értékesítésében oly serényen. Nagy példák, magas czélok adtak nekik szárnyakat, hogy kultúránk egyik fontos tényezőjét, a magyar nyelvet és irodalmi munkálkodást el ne hanyagolják.

Sok ilyen irodalmi iskola időről-időre könyv alakban is kiadta tagjainak kiválóbb munkáit, mint például mai napig ezt teszi a budapesti központi növendék papság irodalmi iskolája. Ezek közt a munkák közt nem egyben igazi tehetségnek a nyomaira akadhatunk.

Szóval nyelvünk elfoglalta a világtól elzárt papi intézetekben is a maga helyét az irodalmi iskolák keretében, sőt ennél többre is jutott: a hittani tanfolyam előadásánál — az évszázadok alkotta szokás bilincseit lerázva sok püspök nyelvünkön adatta elő az egyes teológiai tárgyakat.

Tartoztak ezzel a magyar nemzeti törekvés szellemének. Tartoztak hazánknak, amely nemcsak jó papi képzettséggel, hanem korrekt magyar szellemmel és nyelvünk szeretetével felnevelt papokat is kíván magának.

Annál nagyobb most a mi megütközésünk a felett, hogy egyik szemináriumban, a hol az utóbbi évekig mind a magyar írod. iskola, mind a nyelvünkön tartott teológiai előadások olyan szép as- pirácziókat teremtettek a fiatal papnövendékek jövője iránt, —.jóformán teljesen megszűnt a magyar szellem dominálni, s kiküszöbölték a magyar nyelvet úgy az előadásokról, mint a növendékeknek egymásközt való társalgásából.

Való, igaz tényeket említünk mikor felhozzuk, hogy az illető papnevelőből kiküszöbölték egyik országszerte ismert egyházi iró tankönyveit — az egyházjogtant és egyháztörténetet — melyeket sok éven keresztül nemcsak ott, hanem más szemináriumokban is használtak. S mindezt azért, mert ezek a könyvek magyarul vannak írva.

Nincs egyetlen óra, mely alatt magyar szót lehetne hallani az előadásoknál. Sőt még a növendékek szabad ideje alatt is, étkezésnél, sétánál, ki van zárva a magyar nyelv használata s rájuk ok- troyálják a latin nyelv minden nyűgét.

Ilyen vezetés mellett az irodalmi iskolák csak tengődnek, mert a növendéknek sem szabad idejében, sem a közös tanulási idő alatt nincs alkalma magyar könyveket forgatni, szellemét irodalmunk termékeivel művelni. Természetes, hogy önképzőköri dolgait sem végezheti jókedvvel, sőt sokszor sehogy- sem. Elöljárói ugyanis, azon ürügy alatt, hogy

1896. január 8. Szerda.

tanulmányaiban hátra marad, és hogy a tanulásra kiszabott idő alatt semmivel mással nem szabad foglalkozni, csak kizárólag tankönyveivel, teljesen útját vágják annak, hogy ebben az irányban is képezhesse magát a növendék.

Sokkal nagyobb baj ez a valóságban, mint aminőnek látszik.

Azért, mert a magyar katolikus papság sinli meg ezt a ferde nevelést s vele együtt nemzeti mivel ődésünk, mely elveszti az irodalom és nyelvünk szépségei iránt nem érdeklődő papokban legjobb híveit. Elveszti azokat, akiknek társadalmi életükben, a néppel való érintkezésükben, templomban, iskolában, szóval mindenütt, nyelvünk fegyverhordozói gyanánt kellene működniük.

Nem csak hogy munkásokat nem adnak tehát irodalmunknak az ilyen szellemű papnöveldék, hanem papjaik érdeklődését elvonják minden irodalmi dologtól már eleve akkor, mikor az ifjú lelkesedése még hajlandó befogadni a vonzódást és szere- tetet minden iránt, ami nyelvünket és irodalmunkat illeti. Már akkor elnyomják benne ezt a szellemet ; már akkor közömbössé teszik előtte legdrágább kincsünket: nemzeti művelődésünket.

Ki csodálkoznék hát azon, ha ilyen vezetés után a fiatal pap fél kijönni az életbe, ahol prédikálni, irodát vezetni kell, O sem az egyikhez, sem a másikhoz nem ért. Nem tudja gondolatait szónoki formába öltöztetni magyar nyelven, mert erre nem tanították; vagy ha tanították is, nem eléggé. Nem tud bánni a tollal, mert az ebhez szükséges gyakorlat megszerzésére nem adtak néki alkalmat.

így azután nem lehet tagadni, hogy a magyar katolikus papság nem egy tagja másnak a munkájára szorul, akár szónoklattal, akár Írásos munkával kell megpróbálkoznia. Hogy ebből nemcsak a papság tekintélyére nem háramlik valami nagy haszon, hanem maga nemzeti közművelődésünk is megsinli ezt az állapotot, mindezt beláthatnák azok az egyházfők is, a kiknek tudtával és parancsára kapott lábra ez a szellem a kato- kus papneveldékben.

Meglehet, sőt talán úgy is van, hogy nem a magyar nyelv elnyomása a czél abban a szemináriumban. Talán a latin nyelvben tökéletesebb kiké- peztetés lebeg az elöljáróság szemei előtt, mely az egyház hivatalos nyelve ma is. Mindez magában véve nem kifogásolható dolog, mert erre törekednie kell minden püspöknek, hogy papjai meg is érthessék azt a nyelvet, melyen egyházi szertartásaikat végzik.

Csakhogy meg vagyunk arról győződve, hogy a magyar nyelv érdekeinek jobban szemmel tartásával is elérhetnék a fenti czélt éppen úgy, mint eddig. Nem szenvedne az egyházi nyelv érdeke sem, és a magyar pap is más szellemben forgolódnék közöttünk akkor, ha a latin nyelv ékességein kívül megmutogatnák neki hazai nyelvünk kincseit is, hogy azokat megkedvelje.

Mert jegyezzük meg, hogy nekünk nem jó latin papokra, hanem jó magyar papokra van szükségünk!

Egy falusi pap.

A gondos vidékiek.

Budapest, január 7.

Még a múlt év vége felé a karácsonyi ünnepek előtt egy napon nagy csomó levelet kaptam az én kedves vidéki ismerőseimtől, akik a szerkesztőségbe czimzett leveleikben a legmelegebb érdeklődéssel tudakozódtak lakásom czime iránt.

Ha az embernek a lakása kezdi érdekelni a jó vidékieket, úgy az ünnepek előtt, hát ez a legtermészetesebb logika szerint, örömmel tölthet el minket, mert minden szivbeli önzetlenségünk mellett is, arra gondolhatunk, hogy kedves rokonaink és barátaink holmi ünnepi meglepetésekben akarnak részesíteni, nyúl, malacz, csirke vagy legalább is egy jó üveg kis üstön főtt papramorgó alakjában és igy igen érthető okokból siettem az érdeklődőknek szives tudomására jnttatni, hogy hol lakom.

És azután békés nyugalommal és jó étvágy- gyal vártam a mucsai meglepetéseket. Meg is érkeztek. Egy nagy halom újévi gratuláczió alakjában. Kívántak temérdek boldog, boldogabb és legboldogabb újéveket, malacz és más egyébb újévi kellék nélkül, a helyett azonban majd mindegyik gratuláló levél a következőképen végződött:

— Köszönjük, hogy tudattad velünk a lakásod czimét, legalább a kiállításra egyenesen oda mehetünk, korábbi szives meghívásod folytán.. .

És a levelek olvasása közben, mint a múltból vissza szálló sötét árnyak, eszembe jutottak azok a korábbi szives meghívások, melyek fájdalom való-