Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
De Munkácsy alakjai nem akarnak névszerinti egyének lenni, hanem typusok. A két festmény pedig összehasonlítva úgy áll egymás mellett: mint egy nagyszerű drámának két jelenete; külömbözők külsőre, 1< yegben azonosak. * * * Ma délben, mikor a sokaságtól alig lehetett mozdulni, egyszerre hangzik már az ajtóból : Áldott légy, Uram I Dicsőség Neked ! Aztán előigyekezik egy öreg földi, dolmányban, népies gatyában, vállára hulló fehér hajjal, felemelt olvasóval, mellette az asz- azony karján egy rivó gyermekkel. A korláthoz érve, térdre vetik magukat, s a zarándok magasra tartva olvasóját, «lkezd ferszóval fohászkodni, közbe közbe szépen felelget jámbor élete párja. A közönség meg van lepetve. Egy percre megmosolyogják az ájtatot azok is, kiknek talán volna bünbánni valójuk. De a helyzet oly különös, a térdenáiló két jövevény, felhangzó imádságuk a feszülethez, s egy pillantás art a a festményre: hogy csakhamar elkomolyodnak az arcok, s az előkelő látogatók bizonyos meghatottsággal, sokan lehajtott fővel veszik körül « szegény pórokat, kiknek templom ez a hely, a hol Munkácsy képe függ, s istent dicsérni jöttek oda. Később az öreg ember fölkelt, s már a közönséghez fordulva szólalt meg kegyes beszéddel, mint egy fanatikus a középkorból, mint egy hbtéritő. Ott volt Zichy Jenő gróf is, — hol nincsen ő? Ma még a mütárlatot, iparkiállitást nézi meg Pesten, holnap már Belgrádban van, s a nisi vasút megnyitására robog. — Ő ismeri ezt a jámbort, — kit ne ismerne ő, mint ki ne ismerné őt ? — Várpalotai ember, megszólítja, s figyelmezteti : — Hogy van öreg ? Qu’en dites vous ? Derék dolog ez a tisztelet a szent kép előtt, de a padlót még sem szükség csókolni, — s’d vous piait.! — Miért, kérem ? — Csak a templomban szokás. — Hát ez komédia? A hol Munkácsy ur képét tisztelhetjük! — Az a kép egy derék zsidóé, Sedelmayeré, az mutogatja. — Hát nincsen felszentelve ? Föl kellene szentelni, a nélkül nincs foganalja, de úgy igen hasznos volna az e ész országnak, mert liz forintért lehetne meg sókolni a képet mindenkinek s azért a csók rt kapna az ember száznapos búcsút, a mine' az értéke ezerhatvan mennyei forint! .. Mit szól hozzá az ipargróf? B-k.
