Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Idősb Lendvay Márton szobra. — A Magyarország számára irta Barlú!; Lajos. — A nemzeti színművészet amaz ellenállhatlan hősének szobráról van szó, kit Jaltai „Első Lend­vay Mártonnak« nevezett, mint egy színpadi dynaszta-őst, megkülönböztetésül a hasonló nevű utódtól. A legendái alaknak kegyelettel őrzi em­lékét szülővárosa is, márványlap jelzi születése házát, de már évek óla szobrát is bírni óhajtja Nagy-Bánya, hogy büszkélkedvén vele, saját dicsőségének is oszlopot állítson. Most jelent meg erről egy hir egyik laptár­sunkban, fölemlítve, hogy Lendvaynak a nemzeti színház udvarára internált szobrát kívánják haza­vinni a nagybányaiak; de ez igen müveit s igen hazafias szellemű város közönségétől ama hír­lapi sorok nem hogy a pietás legszebb jeleként vennék és dicsérnék e törekvést, hanem minlegy a szobormű iránt eddig nyilvánult kegyelet meg­zavarásául tüntetik fel. Mondván, hogy a kegye­ld emelte a szinház udvarára c szobrot, a ke­gyeletet megőrizték a nemzeti szinház ifjabb tagjai s a pályatársak minden esztendőben, a nagy színész halála napján letették koszorujokat a szobor talapzatára. Először is megkoszorúzták ugyan a szobrot nehány Ízben halottak napján, (Újházi szorgos­kodott benne), de aztán ez az ünnepiesség el­maradt A »fiatal gárda« pedig a maga koszo­rúzásával van elfoglalva; azt a nagy pictást nem a múlt, hanem a jövő, —- nem az elődök, hanem saját maga iránt táplálja mind. Ennyi virág Nagybányán is bizonyosan övezné Lendvay Mártont Szerkesztőség: Sándor-u. 2. De különben is biz azt a szobrot nem a ke­gyelet helyezte a szinház udvarára. Hanem félretették az u Lezárói akkor, mikor a nemzeti szinház mai homlokzatát és bérházát felhúzták. Addig kertben állt ott Lendvay, vas­rácscsal körülvéve, a két gesztenyefa közt, melyeket szintén el kellett költöztetni a nélkül, hogy ezzel a kegyeletet megsértsék. S a fákat átültették az Erzsébettérre és tovább virágza­nak ők is, virágzik a szinház is, a kegyelet is; és elvált szinház és gesztenyefák; álmodhatnak egymásról szépeket, a lombok tavaszonként el­suttoghatnak a múlt színházi élet regényes szín­fal-titkairól. De Lendvayt nem volt többé hova helyezni; sem a szinház előtt nem volt számára hely, sem köztérre a kisméretű s nem is nagy müigényü czim-szobrot nem állíthatták. így vo­nult meg a nagy művész eldugott helyén, a színpadra vezető üveg-fészernél, mint a pusztai kőszent a rozzant csárda előtt, s csak a magyar úttörő színészet hagyományos koldustarisznyája kellene nyakába, (a nemzeti szinház mai »gaz­dag« jelmeztárából kitelnék), hogy elmondjuk neki: Menj isten hírével, mit állsz itt hiába?« * Nagy-Bányával már régóta folytak tárgyalá­sok a szobor-ügyben, s a jó Poclmamcsbj Fri­gyes báró, abból az előrelátásból, hogy a régi szobor utoljára is a szülővárosba jut: készítte­tett Strobllal egy márvány buste-öt; ez a szín­ház foyerjában van elhelyezve, méltó helyén. Az álló szobor pedig Nagy-Bányán lesz méltó he­lyén, nem ill a szűk udvaron, — holott még Előfizetési ár: egy évre 14 frt. j innen is kifogja zaklatni a színházépületnek el- kerüllietlen kibővítése, vagy egészen uj színház emelése. Nagy-Bánya maga egyike a legkiesebb fek­vésű, s a legcsinosabb, rendezettebb, sőt első szépségű városainknak; van szép nagy piacza, magas homloku, nagy szemöldü ódon házakkal, még szebb czinterme, a kettős tornyu, modern uj templommal, s a magányos régi toronynyal, mely mellől a gót egyház leégett, s mely nagy századokból itt feledett őrszem gyanánt tekint el a város fölött és tud regélni a Hunyadiakról, Nagy Lajosról, kik a magyar hatalmat oly nagygyá tették, de tud már Róbert Károlyról is, a kit messzetul ama havasokon, hadsergo romlásába, s majdnem halálba csalt a havas- alföldi vajda oláhságával... Van alkalmas hely ül még egy legszebb Széchenyi-ligetje is Bányának, egész embarras de richesse: mélypontra állítsák Lendvay-szobrát ? De bárhol álljon Lendvay, még egy föladatot teljesít külön: emelni fogja a nemzetiség-lak la vidéken a magyar szellem tekintélyét; s a hol, fájdalom, LuMcsiu űzte, mint szülőföldén dáko­román rém-komédiázását: jövőre hadd tisztelje­nek hódolattal egy igazi nagy és nemes művészt! Tehát vigyük Lendvay szobrát Nagy-Bányáraj A magyar szinpad legnagyobb női szív hódítója itt találja megszellemében otthonát, Kívüli Domina- rum-on,«Királynék-patakán», Nem lesz ez kegyelet- lenség, ■— sőt legnagyobb gyöngédséggel fogják gondozni itt, szülővárosában, a hol Petőfi «élete legboldogabb napjait» töltötte, ide tekintve be Költőről fiatal nejével — a hova szegény Szerdahelyi ís, ez a mi haldokolva is mosolygó Kiadóhivatal: Rostély-u. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents