Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

PESTI HÍRLAP. T'- Csak hét óra felé lehetett a hullát a rava­elhelyezni. Fejjel az ablak falé nyugszik, ke* l'^vet tart kezében, arcvonásai nem változtak, cr^pplöl a falon a „Tavasz“ cimü festmény lát- alc mely még nedves a művész ecsetjétől, és ímeíyyjnek egyik főaiekja Makart nejét ábrázolja, temetés hétfőn, délutáni háromkor megy „ks. A koporsót ifjabb művészek viszik a temp­lomba, a fáklyavivők a művészek társulafjának tagjaiból telnek ki. A tisztelgő küldöttségek legkö­zelebb mennek a koporsó megett. * Érdekes lesz tudni, kiknek birtokába jutott annak java része, mit Makart ecsetje teremtett. „A hét főbűn“ Landau Horace florenci villáját disziti, „Cornáro Katalin“ a berlini nemzeti műcsarnok tulajdona, „Kleopatra“ t a stuttgarti és „V. Károly j bevonulását Antwerpenbe“ a hamburgi képcsarnok I vette meg. Leitenberger báró „Kleopatra halálá“-t szere.’.'e meg „A bachansok diadalmenete“ a lon­doni Duncan-csarnokban helyeztetett el Berlini mű­kedvelők vették meg az „sbundantia cyklust“ és „A nyár“ cimü festményt. „Az öt érzék“, valamint „Julie“ (Makart legszebb festményeinek egyike) Bécsben láthatók ; előbbi magán birtokban, utóbbi a Belvedereben. * Makart halála alkalmából az országos m kép­zőművészeti társulat a következő táviratot intézte a bécsi képzőművészek szövetkezetéhez : „Mélyen meghatva Makartnak a nagy mesternek halála ál­tal, az orsz. képzőművészeti társulat a bécsi kép­zőművészek szövetkezetének legbeDsőbb részvétét nyilvánítja és kéri a temetés időpontjának távirati közlését. Keleti Gusztáv igazgató.“ Az orsz. képző­művészeti társulat küldöttség által képviselteti ma­gát a temetésen s az elhunyt művész ravatalára koszorút is küld. A temetésre Keleti Gusztáv igazgató és Telepy Károly műtárnok Bécsbe utaz­tak. A társulat részvéttáviratára a bécsi képzőmű­vészek szövetkezetének elnöke, Streit szintén táviratilag mondott köszönetét s tudatta, hogy a nagy művész temetése hél főn délután 3 órakor lesz. A társulat képviselői friss babérlevelekből kö­tött nagy koszorút visznek magukkal, melynek szé­les nemzeti színű selyemszalagjára aranybelükkel a kővetkező felírás van nyomtatva: „A nagy mester emlékének — az orsz. magyar képzőművészeti társulat.“ * Az elhunyt özvegye sírboltot akart vásárolni, melybe férje tetemeit elhelyeztesse. Da elállott szán­dékától, midőn IJhl polgármester olyan formán in­tézkedett, hogy a holttest egyelőre csak ideiglenes pihenő helyet kapjon, később pedig oda temettessék, hol Ausztria hires férfiai együtt fognak nyugodni. Makart sírboltja díszítéséről a művészek társulatja fog gondoskodni. színház, zene, képzőművészet. Az óperencián túl, az operában. — Karcolat. — A király nevenapján magas látogatója volt az operának. A közönség tapssal fogadta megérkeztekor. Egy magas „C“ volt ez, melyet Faustus Pe- rotti eresztett meg. Nekem ugyan a „C‘-t csak 1 á t á s b ó 1 van szerencsém ismerni, t. i., ha olvasom; a fü­lemnek mindegy, — mint a derék Baboleno pol­gármesternek a „Gáspáron e<£-ban — akár magas „Á“-t énekel valaki, akár magas „Ypsilon“-t. De ráismertem, hogy C nek kellett lennie, mert Brou- lik elsáppadt a nézőtéren. S ezzel a G-vel inauguráltatott a téli saison. A nyári tenorista, Hajós, megtette kötelességét. Kezdődik a Perotti kaméliák, a kaméliás hölgyek és a kaméliás tenor idénye. * * * A pesti ghettóban most a Boulevard des Italiens van beleojtva. A sugárúti „Place de 1’ Opéra“ ra tömeges­tül hajtanak az úri fogatok; a fényben úszó szín­ház előtt hullámzik a nép, benn a foyer, a folyó­sók, a cukrászat a nagyvilágias közönség rajától élénk. A színpadon pedig dühöng a staggione. íme a személyzet, mely előadja nemzeti olasz operáinkat „Banco Bano“t és „Ugnadi Lan­celot“-! :Turolla, Bartolucci, Perotti, Coppini, Pini, Campilli. Van köztük egy magyar is, (valami kiki­áltó) az is — T a 11 i á n. Oh Sphynx! ki a bejárat előtt hasaivá, csu­kott márványa] akkal őrződ az opera titkait, mint a rejtélyes Sennyey a maga politikáját, szólalj 3 meg, ha tudod, e rébuszt ex olasz magyarságról, hiszen már politikai sphynxöok is elárulta liberál conservativ programmját ! . * * * A ballett is megmozdult. A régi gárda. Em­lékezünk a nagy Napoleon dicső hadjárataira. E pour si muove! S a kaszinók is — nemzeti és gentry — elfoglalták első soraikat az orchestre előtt. Bevo­nult aszépGida, Béla báró, a szépségver­senyek Párisa, Szemere (a római attache, nem a tonkingi harctéri tudósító) és Passepartout P áz­ni á n d y. Azonban a kaszinó bérlethelye oly mé­lyen fekszik, hogy a ballerinákból csak a fel­sőrészt láthatni. Mit ér egy ballet térden felül! — Ez annyi, mint Rómában lenni s a pápát nem látni! jegyzé meg a római attaché. — Ellenkezőleg, felelt a nagy Dini. Pápát lát­ni és Rómában nem lenni ! * * # Az operaház nemcsak akusztikájával szerencsés, hanem viszbangja is van. Mikor Ódry-Mefistónak a kar is utána énekli: „A világ csak aranyra vár !“ — a színpad hátteré­ből az utolsó akkordok hosszan rezonnáltak s kü­lönös tulvilági echó verte vissza az ördög bordáik­nak végső sorát: „És sátán a hadvezér, — a hadvezér! „Faust“ dekorációi igen szépek, kivéve a ker­tet. Semmi hangulatkeltő a fa- és virágesoportok- ban, a kertiház meg, melynek ablakából Margaréta énekel a csillagokhoz, épen festőietlen, nehézkes, formátlan tömeg. De az ódon német város utcája, a sátán birodalma, a templom, a börtön, mind teljes illúziót kelt, s kivált a börtön emlékeztet a színészi páholyra, mely söléten tátong oda­fenn a harmadik emeleten. Egy orkus ez a földön túl. Üdv-dunkli, ka­litka-áristom az énekes madaraknak. S a sze­génykék alig merészelnek e magasba főikapasz­kodni, mert ily sötétben okvetlen — szabad a esók;. * * * Annál fényesebb az igazgatói páholy. A két színház galánt intendánsa, kinek ifjan ez volt jel­szava : „Tessék ibolyát venni!“ most fáradhatlanul lelkesít: „Tessék jegyet venni!“ De meglepetve látjuk, hogy a báró két pél­dányban ül páholyában ... Talán Faust profes­sor ördöngössége ? ! Nem! Ez a succreseenfía: az ifjú levente, kinek feje úgy rá üt az öreg báróéra, mint egyik tojás a másikra. Csak a szőke haj sű­rűbb rajta és kabátján ritkább a kocka. De idővel az is egalizálódik. S örülünk, hogy a hatalmas Erkel-dynastia mellett a Podmaniczky ház is mutat­hat fel trónörököst, s mindkét uralkodóág virágzani fog a színpadi birodalom felett. * * * * T u r o 11 a énekelt. De ki mer énekelni arról, a ki úgy énekel! A trilla-mammut, hang-elevátor és zengő lokomotív helyett valódi nagy drámai énekesnő, Nem kuriózum, hanem tünemény. És nem is akkor remekel, mikor legzajosabban tapsolják, ha­nem finom szépségektől ragyog alakítása, midőn az a nagy közönség előtt feltűnővé sem lesz. Mar- g i t elesett bátyja fölé emelkedve, a szív és elme- bontó fájdalom szobra volt. Drámánk heroinái, mig Turolla a nemzeti- színházban énekelt — és játszott is, — magasz- talással halmozták el az isteni Wiltet. Kell e más érv bizonyítani, hogy Turolla — méltó vetélytársnőjük ? D. P. * (Az operaház épitője), Ybl Miklós, visszautasította két elsőrangú külföldi cég ajánla­tát, melyek az operaház teljes monográfiáját díszes kiállításban kiadni kívánták és elhatározta, hogy az operaház monográfiáját magyar szöveggel, bel­földi erők felhasználásával maga fogja kiadni. * (A német s z in há z b an) holnap Gei­st i n g e r asszony első vendégjátékául ifj. Dumas Sándor „Kaméliás hölgy“ cimü drámája kerül színre. A főszerepben Gauthier Margit, a vendég- művésznő lép fel; azonkívül közreműködnek na­gyobb szerepekben: Mauthner, Werra, Dienstl és Falkenberg hölgyek, valamint Blase 1, Gelling, Gimning, Förster és Franker urak. * (Téli színházak megnyi­tása.) Székesfehérváron a színi évadot tegnap nyitotta meg Tóth Béla Vörösmarlynak „Árpád ébredése“ cimü allegorikus müvével és „IV. Lász­lóval“, melyben a címszerepet Dombay, Eduát Bom­bay né s Aidát Fodor Fruzsina személyesítette. Mc, vasárnap „A tót leányt“ adják Reiner Antóniával. meg és magyarázd

Next

/
Thumbnails
Contents