Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
1929. szeptember 7., szombat. Ara 16 fillér. IX-ik évfolyam 36. szám POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI Gyaurnak, a Pasiig J- Honi,, m. s. °',,Wa Budapest. arsasag ELŐFIZETÉSI AKA Helyben és vidéken egész évre 8 pengő. pengő. Negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 HU. Félévre 4 Felelős szerkesztő : ZOLTÁN JÁNOS. Laptulajdonosok: Az alapítók. Megjelenik minden szomuu.o». A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség címére, az anyagi részt illető küldemények kiadóhivatal cimére küldendők. Magyar hatónak megkoszorúzták Petőfi kiskőrösi szobrot Lélekemelő ünnepség játszódott le szerdán délben Kiskőrös főterén, a Petőfi-szobor előtt. Magyar katonák adóztak kegyelettel a halhatatlan dalnok és szabadsághős glorias emlékének. Fel kell jegyeznünk az esetet az utókor számára, bele kell rikoltanunk a világ minden tájain szanaszét- szórtan éldegélő magyar testvéreink fülébe az örvendetes csudát: nem szégyen immár és nem lázadás a felsőbbség ellen, ha magyar katona járul alázatos szívvel a költő-Mes- siás bölcsőjéhez s borul le hódolattal a legnagyobb magyar géniusz vérrel és könnyel megszentelt ragyogó emlékezete előtt . . . Egy iszonytató hekatombá- nak kellett magyar fiuk és apák holttetemeiből az igazügy szolgálatában és a magyar vitézség örö keletű szimbólumaként és bizonyságául égig tornyosulnia, egy ezeréves hősi nemzetnek kellett világrengető csaták tüzében és hitvány árulás következtében porba omlanía, hogy ez a csuda megtörténhessék, hogy magyar katonák, napégette-arcu hős magyar daliák szivük szerint — ünnepi külsőségek között — áldozhassanak Petőfi emlékének. Jöttek hiszen azelőtt is, előfordult a közösügyes békevilágban is, hogy az osztrák-magyar ármádia egyik-másik tagja — tisztek csakúgy, mint legénységi állományú egyének — ha véletlenül dolguk akadt itt, avagy az ütjük keresztülvitt Kiskőrösön, felkeresték a költő zsuptetős kis szülőhajlékát, — a világháború vérzivatara során már-már katonáink is bucsujáróhellyé avatták a roskadozó vityillót, a Kiskőrösön keresztülutazó porosz és bajor harcosok pláne becsületbeli kötelességüknek ismerték, hogy elhozzák kegyeletük szimbolikus virágait a magyarok világhírű nagy fiának és költőjének bölcsőjére, — ám, hogy egy egész katonai alakulat teljes disszel és pompával, fegyveres tisztelet- adással és koszorúval hódoljon Petőfinek, az most, nyolcvan évvel a költő halála után először történt meg a szeptemberi napsütésben fehéren izzó szülőváros kisded főterén . . . Mintha nem is valóság, hanem a szülőváros népével szeszélyes játékot űző csalóka álom lett volna csupán: honvédek a Petőfi-szobor körül, a középen egy aranygalléros, daliás tiszt, aki átszellemült arccal, tekintetében lobogó lánggal s hangjában a szive mélyéig átérzett lelkesedéssel Petőfi dicsőségét zengi! A költőét s a mártírhalált halt hősét, aki csak a hazának és a hazáért élt, akit csak egy gondolat bántott, hogy — ott essen el a harc mezején s holttestén át fújó paripák száguld- janak a kivívott diadalra . . . Akik ott lehettek a nem várt, nem remélt, senkivel előzetesen nem közölt, lélekemelőén szép ünnepen, akik látták a feledhetetlenül nagyszerű képet s tanúi lehettek a megkapó hazafias aktusnak, azt mondják, hogy annál meg- rázóbbat, fölemelőbbet és sziv- bemarkolóbbat elképzelni sem lehet. A szónokló törzstiszttől le az utolsó közemberig mindenkinek, a hirtelenében ösz- szeverődött közönségnek is könny csillogott a szemében... Petőfi varázsos géniusza im' igy fonja együvé a bánatos magyar sziveket, a költő-óriás ércbeöntött képmása előtt igy leszen egy testté és egy lélekké polgár és katona, — a nemzeti nagyság és dicsőség feltámasztására Petőfi szobra mellől indul el a magyar erő és akarat . . . * * * Az ünnepről magáról tudósítónk az alábbiakban számol be: Szeptember 9-én a déli órákban vonult be Kiskőrösre Izsák felöl a kecskeméti in. kir. 9-ik honvédgyalogezred második zászlóalja Bocsányi őrnagy parancsnoksága alatt, hogy másnap hajnalban továbbmeneteljen Császártöltés felé, ahol az ezrednek most kezdődnek a szokásos őszi gyakorlatai. A szerdai hetipiac már éppen feloszlott, a Petőfi-téren alig egy-két sátor állott már csupán, amikor a Kossuth Lajos-utca irányából délcegen menetelő honvédcsapat tartott egyenesen a Petőfi-szobornak. Az élen Bocsányi őrnagy, zászlóaljparancsnok lovagolt. Nyomában a zászlóalj négy százada a századparancsnokokkal és alantas tisztekkel, azután a géppuskásosztag, a mozgókonyhák s legvégül a trén. Rekkenő meleg volt, A szegény katonák verejtékezve, de a fáradság legkisebb jele nélkül marsoltak be a községbe. Arcukat pirosra főzte a nap égető heve, nagy utat tettek meg, de lépteik alatt azért szinte dübörgőit a föld, amikor parancsnokuk vezényszavára a Pelőfi-szobor elé vonultak fel. Keményen és daliásán, ahogy magyar honvédekhez illik. A szobor körül négyszöget formált a zászlóalj, a tisztek leszállot- tak lovaikról s Bocsányi őrnagy vezetésével a rácson belül kerültek. Egy altiszt hatalmas élővirágkoszo- rut tartott a kezében a zászlóaljpa- rancsnok mellett, akinek inlésére az egyik szászadparancsnok „Vi- gyázzt“-t vezényelt a zászlóaljnak. A megrnerévült csöndben Bocsányi őrnagy beszélni kezdett. Előbb kissé elfogódottan, majd egyre tüzesebben, mialatt kinyíltak a városház ablakai s kiváncsi tekintelek szegeződtek alá a magasból az ünneplő katonaságra. A szomszédos házakból is sokan siettek elő a szokatlan látványosságra. Bocsányi őrnagy lelkesen magnsz- tolta Petőfi nagyságát. Nem csak költő volt ő, — mondotta emelt hangon — hanem katona is, aki innen, erről a térről, ebből az igénytelen házikóból indult el egykoron — meghalni a hazáért ! Nagy volt, mint ember, nagy volt, mint költő, de legnagyobb volt, mint szabadságharcos, akinek az emléke előtt hódolattal kell leborulnia időtlen- időkön át minden magyar katonának ! . . . Ezért jöttünk el mi is az ő szobrához s ezért teszem le én most a 9-ilc honvédgyalogezred második zászlóaljának koszorúját a hal- í hatatlan dalnok és vértanú szobra talapzatára . . . Amint véget ért a nagyhatású szónoklat, a parancsnokhelyeltes tisztelgést vezényelt s abban a pillanatban háromszáz magyar bonvédfiu kapta le válláról a puskát s áldozott katonás módon a nagy géniusznak. A tisztek is valamennyien feszesen tisztelegtek, majd az ünnep végeztével az egész zászlóalj disz- menetben vonult el a szobor előtt... Csak ezután térhetett szállásra a fáradt csapat . . . A délutáni órákban Petőfi szülőházát is megtekintették a derék 9 es honvédek, akik a szép ünneppel kitörölhetetlenül Írták be nevüket Kiskőrös Petőfi-kultuszának történetébe. Pestvármegye iMösjogu törvényhatósági bizottsági tagjai Heteken át tartott előkészítés után e hó 3-án tartotta meg rendkívüli közgyűlését Pestvármegye törvény- hatósága. A közgyűlést, melyen Agorasztó Tivadar alispán elnökölt, nagy érdeklődés előzte meg, miután a tárgysorozaton szerepelt többek között az örökösjogu megyebizottsági tagok választása is. A be nem avatottak feszült kíváncsisággal lesték a kijelölő választmány jávaslatát, mert a vidéken itt-ott olyan hírek kerültek forgalomba, mintha a kijelölésnél is holmi protekciók érvényesülhetnének. Mindjárt a közgyűlés elején kiderült azonban, hogy ezeknek a mén- de-mondáknak semmi alapjuk nincs.. A kijelölő választmány olyan javas- lalot terjesztett a közgyűlés elé, hogy a huszonkét örökös tagsági helyből ezúttal csupán tizenegy helyet töltsenek be, a többi hely betöltését pedig tartsák fenn az újonnan választandó s minden valószi- níiség szerint már az ősszel össze is ülő törvényhatósági bizottságnak. A közgyűlés ezt az indítványt magáévá tette s a kijelölő választmány javaslata alapján egyhangú lelkesedéssel Förster Aurél volt orsz, képviselőt, Geréby Imre ny. főszolgabírót, Hanauer István váci megyéspüspököt, Pálóczi-Horváth István nagybirtokost, Prónay Dezső- báró nagybirtokost, Ravasz László dr, református püspököt, Ráday Gedeon gróf volt belügyminisztert, Szápáry István gróf nagybirtokost, Teleki József gróf nagybirtokost, Zichy Gyula gróf kalocsai érseket és Zoltán Béla volt igazságügymi- nisztert választotta meg örökösjogu törvényhatósági bizottsági tagokul. Fiú lett egy harmadfé lh ónapos kislányból. A különös metamorfózist a Stefánia-gyermekkórházban állapították meg. Szabó Lajos, a fővárosi elektromosmüvek soffőrje és felesége, Paál Juliska ez év nyarán boldog örömmel várták az ígérkező gyermek- áldást. Fiút reméltek, de mikor kislány született, annak is rendkívül megörültek. Az egészséges, jólfejlett gyermek a Margit nevet kapta a ke- resztségben. A gyermek szépen fejlődött, de hat hét elteltével a szülők különös változást vettek észre rajta. Egy darabig nem tulajdonítottak nagy fontosságot a dolognak, de később, amikor a változás már egyre feltűnőbb lett, elhatározták, hogy orvoshoz fordulnak. Bevitték a gyér-
