Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

4 MAGYARORSZAu Budapest, 1903, csütörtök, január i ország meggyőződött arról, hogy a maczedón-kérdést Szerbia nélkül nem lehet igazságosan elintézni. Orosz­ország idejekorán észrevette, hogy nem járt el he­lyesen, amiért Szerbiát mellőzte és Lambsdorff gróf most azért járt Szerbiában, hogy ezt a hibát férfia­sán jóvátegye. A félhivatalos „ Bulgaria“ nagy örömmel konsta­tálja a benső baráti viszonyt Bulgária és Oroszország között s azt mondja a komitéra czélozva, hogy, ha nem is lesz minden úgy, ahogy a túlzó bolgárok óhajtanák, a bolgárok mégis meg lehetnek elégedve és nyugodt lélekkel nézhelnek a nagy jövő elé. Hogy a félhivatalos lapok téves utón járnak, il­letőleg, hogy titkolják a valót, annak egyik eklatáns bizonyítéka a Petrograds!re Vjedomoszti deczember 12-iki (ó-naptir szerint) czikke, amelyben többek közt ezeket írja : «Ä maezedón fölkelés oka a vagyon, élet és er­kölcsök bizonytalansága. A fölkelés a jövő tavasz- szal sokkal nagyoké mértékben fog kitörni, semmint hinnők. Maga a kérdés nem volna bonyolult, ha a nemzetközi politikai tekintetek nem játszanának közre. Az úgynevezett reformok semmit sem érnek, sőt azok még szítanák a lázadást, miért is az ottani keresztény lakosság tradiczionális jogait csakis Ma- ezedónia felosztása által lehet kielégíteni. A hatal­mak akármit Ígérjenek is, az csak üres Ígéret ma­rad és a maczedónok azt jól tudják . . . — Saját tudósítónktól. — Budapest, decz. 31. Bartók Lajos, a kiváló költő, a Petőfi-Társa- ság alelnöke, ma reggel 7 órakor hosszas szenvedés után a Vörös-Kereszt-kórházban el­hunyt. Bartók erős szervezete sokáig daczolt a kinzó kórral, már hét nap óta feküdt eszmé­letlenül betegágyában. A halál végre is győ­zedelmeskedett és Isten magához váltotta a sokat szenvedett költő lelkét. Bartók tegnap is önkívületi állapotban volt egész nap. Szapáry Pál gróf, Fadrusz János és felesége, Jakab Ödön, Kozma Andor, Próm József, Pálmai Ilka, Bessenyei Ferencz, Ábrányi Emil, Tarnay Alajos és ifj. Ábrányi Kornél voltak utolsó látogatói. Tegnap meglátogatta a beteg költőt Csillag Teréz is, aki ibolyabokré­tát vitt fel neki. Délelőtt néhány pillanatra visszanyerte eszméletét. Ihász Aladárral még tréfálkozott is. Délután orvosai injekczió- kat alkalmaztak s a beteg erre csönde­sebb, nyugodtabb lett. Este valamivel job­ban érezte magát s felismerte ágya körül hozzátartozóit. Reggeli 3 órakor állapota vál­ságosra fordult s ápolónője, Holenda Anna, látván a közeledő halált, lelkészért küldött. A katona-kórházból áthivott Kemény róm.-kath. lelkész adta fel a haldoklónak az utolsó kene­tét. A haldokló ekkor sírni kezdett, megtört tekintetű szemeiből köny fakadt. Csöndesen, mozdulatlanul, nyugodtan fekve érte a halál. A kórház igazgatósága a beállott katasztrófáról rögtön értesítette a Petőfi-Társaságot, Kisfaludy- Társaságot, a Nemzeti Színházat s az elhunyt rokonait. A holttestet délelőtt 10 órakor a Vörös­kereszt-kórház kápolnájába szállították s ott helyezték ideiglenesen ravatalra. A halál hire az egész fővárosban nagy részvétet keltett. Bartók Lajost már évek óta kínozta gyomor­baja. Súlyosabb természetűvé azonban beteg­sége csak a tavaszszal fejlődött, amikor a gyo­morbetegséghez vesebaj is járult. Ebben az időtájban fogott bele Bartók nagy lelkesedéssel és teljes erővel János király drá­májának megírásába, melyben betegsége éppen­séggel nem gátolta. Sőt ezután még nagyobb erélvlyel látott drámájához, mintha érezte volna, hogy nem rendelkezik már sok idővel. Orvosa azt tanácsolta, hogy erős levegőjű, fenyves vidékre menjen pihenni. Bartók a ta­nácsot megfogadva, Szinérváraljára ment és ezen a fenyves vidéken töltött el két hónapot. Pihenni azonban esze ágában sem volt. Foly­tatta a János királyt és teljesen be is fejezte. Sőt lapjáról, a Bolond Istókról is gondoskodott, melyet távollétében Komái István szerkesztett, lapja számára majd minden héten küldött kép- tárgyat és czikket is. Augusztus hó végén jött haza, a kitűnő le­vegő hatása alatt látszólag megkönnyebbülve. Azonban a yisszahatás csakhamar bekövetke­zett. Az őszi hónapok alatt étvágya egyre fo­gyott, úgy hogy deczember elején orvosa taná­csára ismét útra kelt. A hideg idő elöl Dalmá- cziába és Raguzába utazott. A 24 óráig tarló tengeri utón nagy vihar volt, mely egészen megtörte s teljesen elgyen­gülve érkezett Raguzába. Itt szeles, rideg idő fogadta, úgy hogy a kővetkező héten újra ha­jóra szállt, hogy haza utazzék. Teljesen betegen érkezett haza. Ahelyett azonban, hogy ágyba feküdt volna, most is dolgozott késő éjjelig irőtársaival, barátaival értekezett a Petöfi-Tár- saság tagválasztó közgyűléséről. Visszatértének második napján a költő már nem tudta elhagyni az ágyat. Súlyos betegen fogadta orvosát, aki a gyomor- és vesebajon kívül a tüdőhurutot is konstatálta. Kezelő orvosai rábeszélésének engedve, könnyebb gyógykezelés végett a Vörös Kereszt-kórházba vitette magát, hol mindössze csak 10 napig feküdt. Életrajza, Bartók Lajos született Erdődön (Szatmár vm.) 1851. május 21. Atyja ügyvéd volt. Gimnáziumi ta­nulmányait Nagy-Bányán, Szatmárott és Máramaros- Szigeten végezte, 1868-tól a pesti egyetemen jogot hallgatott. A lapokban elszórtan megjelent költemé­nyeivel és az Üstökösbe irt humorisztikus verseivel és dolgozataival figyelmet keltvén, 1869-ben Jókai az Üstökös belső munkatársává fogadta, majd a lap önálló vezetését is rábízta. Bartók e mellett két évig 1874— 5-ben a lóih Kálmán «Bolond Miskáját» is szerkesztette, 1875 végén a «Bolond Istók» szer­kesztését vette át s folytatta 1876 közepéig. így az élczlapirodalom mellett fejlődött Bartók irói tehetsége; mint politikai szatirikus a Tisza-párt érdekében mű­ködött, kíméletlenül ostorozva a Deák-pártot. A fúzió után a szélsőbaloldalra ment át s megalapítva 1878. elejével a jelenlegi Bolond Istókot, melyet mai napig is szerkesztett, támadásaival egykori pártfelei ellen fordult. Az élczlapirással kapcsolatban több humo­risztikus naptárt szerkesztett: Don Pedrő naptár 1875- re, Bolond Istók naptára 1880-ra, Mamelukok naptára 1890-re. Verseinek első és második gyűjte­ménye «őrtüzek» és «Rúgott csillagok» (Don Pedrő álnévvel) még a politikai költészet műve­lőjének mutatják. Későbbi verseivel a költészet komolyabb nemeihez fordult s nemcsak mint szatirai, hanem mint lirai és drámai költő is foly­tatta pályáját. A legszebb czimü háromfelvonásos vígjátékkal lépett a szinmüirás terére (először adták a Nemzeti Színházban 1879 decz. 21.) ezt követték általán sokkal több költői és színi sikerrel: Kendi Margit történeti dráma öt felvonásban és Thurán Anna történeti dráma négy felvonásban, mely az akadémia pályázatán Péczely-dijat nyert s a Nem-

Next

/
Thumbnails
Contents