Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Ebben különösen a tájleirásban s a filozofikus reflexiókban alkot kiválóat, csakúgy, mint az 1889-ben megjelent »Erdözugás«-ban is. Az előbbi kötetet Silberstein-Ötvös Adolf igen szépen lefordította németre, úgy hogy a német közönség is egyszeriben megismerte s megszerette a borongó hangú jeles magyar költőt. 1890-ben adták először Erzsébet királyné czimü tragédiáját, egy évvel ezelőtt pedig a Népszínházban egyetlen bohózatát, Haluska Benedeket, amelyen annak idején igen jól mulatott a közönség egy ötletes színházi trükkjén, amikor ugyanis egy nyilt jelenetben Pálmay Ilka utánozta Hegyi Arankát, aki rögtön reá á la Pálmay szerepelt. Téli renék czimmel elbeszélő költeményeit adta ki egy kötetben. Utolsó költeményes kötete tavaly jelent meg Remény — emlékezet czimmel. Két uj történelmi darabjára készül ezidőszerint a Nemzeti Színház, ezeknek elerelátható nagy sikerét azonban már nem érte meg a korán elköltözött költő, noha különösen a Mohács után czimü egyfölvonásos tragédiáját rendkívül szerette s igen nagy sikert remélt tőle. Költészetét különösen jellemzi erős nemzeti karaktere. Szinte fanatikusa a magyarságnak s lehet mondani róla, hogy nem irt le egyetlen sort sem, hacsak nem a magyarság dicsőítésére, a magyarság dicsőségére. Mint ember is törhetetlen lelkesedéssel szolgálta a magyarság eszméit. Mint politikus a függetlenségi eszméknek volt harczosa s szolgálta tollal, szóval egyforma lelkesedéssel. Rövid ideig országgyűlési képviselő is volt, azonban a választási küzdelmekben nem igen kedvezett neki a szerencse istenasszonya. Elvvel küzdött az elvekért s lelkesedését nem koronázta siker a választási urnánál. Irodalmi pályáját vázoltam már s abból is kitűnik, hogy nem egyszerre hódította meg a Közönség szeretetét s az irodalmi hírnevet, hanem lépésröl-lépésre haladt előre s tört czélja felé. De azért nem volt szerencsétlen irodalmi j pályáján, mert mire teljesen kifejlődött iro- 1 dalmi egyénisége, nemcsak a közönség szeretle j meg, hanem irótársai becsülését s teljes mél- ' tánylását is kivívta magának. A Petőfi-Társaság, amelynek hosszú évek óta i egyik legagilisebb tagja volt, alelnöki székébe | emelte s mint ilyen ő kezdte meg az akcziót j a Petőfi-reliquiák összegyűjtésére s a Petőfi- ház megteremtésére. És ezt a törekvését is siker fogja koronázni s ha mindjárt ö maga nem is fogja láthatni munkája eredményét, emlékezetét müvein felül ezért kegyeleteseíi meg fogják őrizni. Habár formáiban kissé nyers és érdes volt is, költeményeinek eszmei tartalma, kedélyének kissé borúsra hajló hangulatai, leírásainak ben- söségteljes volta It drámáinak nemes heve, igaz hazafisága mindenha helyet biztosítanak számára a magyar iíodalomtörténetben s kegye- letes emléke együtt fog élni müveivel a magyar szivekben. ! (Z. E.) Romlott kor, Hulljatok rám napsugarak, Csókoljatok lánggal, Burkoljatok be ragyogó Aranyos palásttal. Mert megfagyok itt a földön, Hol a legtöbb ember Szív nélkül jár, s egy a máshoz Közeledni sem mer. Mindenkinek két arcza van, De csak azt mutatja, Amelyik a másikat, az ] Igazit takarja. Az ajkak nem azt beszélik, Amit az agy gondol, Az igaz szót, ha akad is, Elnyomja a konkoly. Minden látszat, nincs becsület, Szerelem, csak — érdek. Mindről, ami szent volt régen, Kaczagva beszélnek. Az igazság, hit, a hűség, ... Mind a porba rántva, — A gondolat a piszoknak Vízözönén jár ma! . , .. . Hulljatok rám napsugarak, Csókoljatok lánggal, Burkoljatok be ragyogó r Aranyos palásttal.
