Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Utinaplómból. VASÚTI VERSEK. Irta: Szécskay György. , I. MESSZE TŐLED.... II. HAZAFELÉ...Messze tőled, egy vasúti állomáson, A vonatra várok... Körülöttem vidám, kedvű, nevetgélő Embereket látok; A vonatok jönnek, mennek s öröm szava Érkezőket várja S távozóknak — búcsúzára — itt is, ott is Csókot csattant szája. Nem vár engem sehol senki: nem fogadnak S nem búcsúznak tőlem... Idegenség fájdalmának érzésétől Ki-kibuggyan könnyem... Ahogyan én el-elmegyek, olyan az, mint Ha eloson árnyék: Bucsucsókot... s érkezéskor egy kézfogást Hejh! kitől is várnék? Mindenütt, ahonnan megyek, de jó volna, Ha nyomomban járnál! Mindenütt, ahová érek, de jó volna, Ha csókoddal várnál... Bus vándorod akkor sehol nem volna oly Elhagyatott, árva, Mint hogyha csak örökösen — sivatagban S temetőkben járna Hazafelé megy egy vonat... Könnyes szemmel nézem. Mintha vágyó szivem vinné, Vonszolná... úgy érzem; Más irányba visz az utam, Még tovább kell mennem... Fölzokogni, hangos szóval Sírni volna kedvem! Mi kergetett, mi is dobott Hosszú vándorútra? Mi cél felé sodor a sorsi* Csak az Isten tudja... Messze futó acélutnak Vagyok vonszolt rabja, Melyen lelkem — vaskocsikban — Vaksors űzi, hajtja... Lemondás és meddő vágyak Füstje fojtja lelkem... A kerekek kattogása Reményt rombol bennem... S amint vissza, hazafelé Vágyakozva nézek, f Úgy érzem, hogy sir utánam A családi fészek!
