Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
MAGÁNYOSAN... Lelkemnek visz hangja!... de régen kereslek... Lelkem sok nagy álma!... régóta temetlek: Mint árva topolya magányos szálfája, Úgy nézek a puszta, hangtalan, bus tájra. .. Lelkem sok sikolya nem. kap, nem kap választ, Hangtalan pusztaság felém szót nem áraszt... Zizegő topolya néma társasága: Hervadó fűszálak — gyatra sokasága! Biztató szó nincsen... megértés sem haitik, Lelkem — a bánattól — görnyed, meg-meghajlik: Egyedül, egyedül... mindig csak egyedül... Visz hangos társ mellém sehonnan sem kerül! Ki velem fejtse meg lelkem sok nagy álmát S lesse az álmoknak valóra is váltát, Hol van az, a reményiaki bennem tartja.,.? Pusztában hajh, szónak — nem lehet viszhangja! Bus, csüggedt fa vagyok — idegen talajon... S élő ágaimat én itt — elhullatom... Lehull lassan majd mind a topolya ága... Csak csonka törzs mered majd a pusztaságra! Sikolyát a lelkem ha mind elsóhajtja, Hideg szél lesz fagyos, kacagó viszhangja Messzire kergetve sok, bolond, hagy álmot... De gyászhely lesz, hol a — topolyafa állott! \ / SZÉCSKAY GYÖRGY.
