Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

2

ifjúság democrataköre, a sáros-pataki tanuló ifjak önképző társulata, a pesti democrata kör, Tórök-Sz.- Miklós némely földmives és iparos polgárai, s táviratilag számos mások közt az országos honvéd egyleti gyűlés alkalmával diszebédre összegyűlve volt honvédek részéről, majd szives megemlékezéssel, majd rokonszenves üdvözletekkel s kegye- letes jó kivánatokkal lettem megörvendeztetve.

Ezekkel kapcsolatban válaszomat sürgető felszólítások érkeznek hozzám több oldalról. — És ez az, a mi a nyilatkozást mulasztkatlan kötelességemmé teszi.

Kinyilatkoztatom tehát: hogy ha eljárásomban szivem ösztönét követni szabadnak Ítélhetném, igen kedves feladatnak tekintettem volna, az irántam s részben fiaim iránt is tanúsított jóakaratért mindannyiaknak külön külön levélben fejezve ki hálás köszönetemet, eszmét cserélni velők a kapott levelek változatos de egytől egyig meleg hazafiui érzelmektől áthatott tartalmai felett; kedves feladatnak tekintettem volna ezt annyival inkább, mert az ily eszmecsere ideje alatt, mintegy visszahono- sulva érezhetném magamat a szeretett hazába, melyből a viszonyok balfordulata számkivetve tart.

Hanem számot vetve a helyzettel azon meggyőződéshez jutottam, hogy roszul viszonoznám honfitársaimnak irántam mutatott jóakaratát, ha szivem ösztönének engedve, úgy miként előbb tettem, midőn még az akadékosság tényekben nem mutatkozott, most is külön külön válaszolnék leveleikre, melyeknek vétele felől van szerencsém az illetőket legőszintébb hálám kijelentése mellett ezennel megnyugtatni.

Ugyanis az említett levelek nem magán természetűek, s a tapasztaltak után ítélve az én válaszaim sem tekintetnének ilyeseknek. E levelek legtöbbnyire nem szorítkoznak a rokonszenv és bizalom nyilatkozataira, hanem független lélekkel bírálva a hatalmon levő párt által harsányan dicsőített közjogi átalakulás valódi becsét, a múltak kegyeletes felemlitéséhez, a jelenre alkalmazott oly nemű politikai fejtegetéseket csatolnak, melyekre csak saját politikai hitvallásom indokolása lehetne az alkalmas felelet.

Sem hozzám nem illenék, sem a levélírók várakozásának meg nem felelnék, ha szemben a polijelenben nincs véleménynyilatkozati szabadság a magyar hazában.

Hogy azon határon túl, melyet jól roszul a positiv törvények kiszabnak, a hatalom ritkán tűr ellenkezést, azt megfoghatom; hanem én úgy tapasztalom, hogy a magyar kormánykörökben azon önbizalom helyét, mely csak egy egészséges államszervezetből fejlődhetik ki, a félelem betegségének gyanakodása foglalta el, mely az ovakodás húrját nagyon is túlfeszíti, s melynek kezében a törvény önkénynyé, a szigor üldözéssé fajul.

Nagyon éreztem én azon nehány felszólalásaimnál, melyek a „Magyar Újság“ utján nyilvánosságra jutottak, hogy nyilatkozataimban egy bizonyos határon túl nem mehetek; és nem is ringattam magamat a hazánkbani közvélemény jelen phásisa iránt ábrándokban, s ép azért szabatos választó vonalat huzva az én saját hitem, s a nemzet törvényes óhajtásai közt, ezeknek szempontjából csakis oly néze tek fejtegetésére szorítkoztam, melyek egy loyalis parlamenti ellenzék hatái vonalán belül maradtak. Saját személyes következetességem megóvásául, hét rövid szóban felemlítettem ugyan egyszer saját hitemet, de nemcsak nem indokoltam azt egyetlen egy szóval is, nemcsak nem iparkodtam arra honfitársaim reá bírni, de sőt világosan kijelentettem, hogyha 1848-ki alaptörvények, melyek nemzetünk számára minden állami ügyekben, nevezetesen a pénz és hadügyek körül is, minden idegen avatkozástól ment, független önkormányzatot a királyi szó szentségének hozzájárultával biztosítottak, csonki- tatlanul helyreállittatnak, s hűségesen megtartatnak, a nemzet tökéletesen meg lesz elégedve, bármi legyen is az én egyéni véleményem.

És mégis ezen — állítani merem — az önfeláldozásig loyalis nyilatkozatom közléséért Böszörményi képviselő ur hosszas fogságra és súlyos birságra kárhoztatott — védtelenül!! Mig másrészt teljesen törvényes körre szorítkozó egyletek a fran- czia rémuralom tendentiosus gyanuszaglálására emlékeztető szigorral az egyesülési sarkalatos szabadság világos megsértésével feloszlattattak, mások pedig, kik rólam kegyeletes rokonszenvvel mertek megemlékezni, gyakran a hely- és törvény- hatósági alkotmányos jogoknak is sérelmével üldöztetésekben részesültek.

mire mint hazafi figyelmeztetni helyzetemben is szabadnak hiszem.

Az idézett levelek csaknem mindegyikében, mielőbbi hazatérésem óhajtását látom kifejezve.

Mély megilletődéssel köszönöm e részvétet.

Hazám viszontlátásának reménye csaknem az egyedüli kapocs, mely még az élethez köt.

Hiszen magyarnak születtem, s mi magyarok nem bírunk a világpolgárság azon fokáig elmálla- ni, vagy ha úgy tetszik, felemelkedni, hogy hazánkon kívül hont találhasunk. A „nescio quo natale solum dulcedine trahit“ leirhatlan erővel lüktet szivünk minden dobbanásában. Nálam talán még erősebben mint sok másoknál, mert nagyon régóta vagyok hontalan. Én fel tudom fogni ama velenczeit, ki bűnt szinlett, melyért számkivetéséböl haza kellett vitetnie, hogy halálra Ítéltessék, miszerint hazáját bár csak a „sóhajok hidjáról“ még egyszer láthassa. Ah mert az ő hazája igazságtalan, kegyetlen lehetett egyes polgárai iránt, de független volt, saját sorsának szabad ura. — Nagyon fel tudom fogni, hogy a honvágy egy ily haza felé erőt vett nála ifjú élete szeretetén. — Aztán meg említhetem e a nélkül, hogy panaszkodni látszassam (mert tűrni tudok, de panaszkodni nem) meg- emlithetem-e hogy a ki körömben csak meg is fordult, tudni fogja, mi bánatosan szomorú körültem még a levegő is.

Nagyon sovárgom Hazámat viszontláthatni, de csak a független, vagy függetlenség felé törő magyar hazát szabad viszont látnom, az állami jogállásról lemondó Magyarországot nem.

Tudom, hogy az 1867-iki közös ügyes törvények párthívei e lemondást nem akarják bevallani. Ez politikájuk fonákságának kényszerű következése; de a tényálláson nem változtat. A tényállás pedig az, hogy 1867-iki törvények Magyarországa, bizony nem az 1790-ki 10-ik s 1848-ki 3-ik törvényezík- j kék Magyarországa.

Hanem most legújabban a nemakaráshoz kér- dedés is járult. Nagy vivmány gyanánt megasztal- ! tátik a czimkérdés megoldása, s állittatik, hogy : ezzel „a magyar király czimének régi súlya és ér- J vénye vissza van állítva“ s „Magyarország állami- ! ságának diplomatiai elismerés van szerezve.“

(Következik a czimkérdés tárgyalása s kimu' ' ' * - * --- 1 ’ .u, - ti ..........