Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
A „Pesti Napló“ tározója. Petőfi hagyományaiból. *) — »B. P. Szemle.« — I. Oda j árok, hova . . . Oda járok, hova senki nem megyen, Hogy a világ szeme észre se vegyen. Neki adom ott magam a bánatnak, Szememből a könyek csak úgy szakadnak. Soha, soha ilyen őrült szerelem! Nem tudom én, mit fog tenni én velem ! Mérföldekre belátom a világot, Szerelmemben egy lépésre sem látok. Örökös bujdosásban van a lelkem, Egyre űzi nyughatatlan szerelmem. Hol lesz, hol lesz az én megpihenésem ? Öledben-e lyány vagy a sír ölében ? (1846.) n. Egy goromba tábornokhoz. Tábornok úr, ón nem tartom magam Nagy embernek, de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányok, a minő ön, Levett kalappal szóljanak velem. S ön engemet gorombaságival Elhalmozott, hogy két orczám pirult. Igen, pirultam, de nem magamért, Pirultam a magyar sereg miatt, Hogy annak egy ily tábornokja van. Tábornok úr, van ellenség elég, *) E költemények elsejével Petőfi boldogult neje ajándékozta volt meg Gyulai Pált, ezelőtt kilencz évvel, kiirva azt egy levélből, melyet még leánykorában intézett hozzá Petőfi; a második költeményt a költő testvére, Petőfi István küldötte be bátyja reá maradt irataiból. Egyik sem jelent meg Petőfi összes költeményei között.
