Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

ZILAH7 K SÍRJÁNÁL.

Ketté van törve már a fáklya, Megszakadt már az út, a pálya,

A vezető láng el -ki szállott...--- Oh nincs azért örök halálod !

M

egtörve van a leszerelt lant, Elzárta szived e rideg hant:

De mit egykor a hö szív érzett, Azon nem lesz úr az enyészet.

Mily kopár e hant, milyen árva! Nincs a tavasznak rá virága;

Sir itt a szellő és az égnek Sugárai könyekben égnek.

Uly kopár e hant, olyan árva: Nincs a tavasznak rá virága;

De porló* homlokod felett majd, Egykor e föld még borostyánt hajt.

J éwf • //3 (f . */*} ( ■

* zilaliy K. temetése tegnap d. u. egész diszszel ment végbe. Volt egyházi szónoklat s Tolnai Lajos költőnk is megható gyászbeszédet tartott koporsója fölött, melyet babérkoszorú ékesite, s melyet barátai és pályatársai fáklyákkal öveztek. A korán kimúlt szép tehetségű fiatal iró nagy lelki erőt tanusita utósó perceiben is. Halála előtt pár órával még Ari- osto-ból fordított, s az irón akkor is kezében volt, midőn már nem élt. Az utósó órában érzé közel végét, 8 a házi nőt, ki segélyére ment, e gyöngéd és erős szavakkal küldé el magától: „nőnek nem jó nézni, midőn valaki haldoklik“. A lapok tegnap az elismerés és szomorúság hangján emlékeztek meg a korán elhalt fiatal Íróról.

Komócsy József.

7