Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
XX. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1902. csütörtök, márczius hó 13. 21-ik szám. Előfizetési ár: HELYBEN: Egész évre . . 8 korona. Félévre .... 4 korona. Negyedévre . . 2 korona. VIDÉKRE: Egész évre 10 kor. — fill. Félévre . . 5 kor. — fill. Negyedévre 2 kor. 50 fill. Egyes szám ára: 8 fillér. =-----: Felelős szerkesztő s laptulajdonos : Dobák Ferenoz. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Hirdetések dijsiabály szerint. ===== Kéziratok nem adatnak vissza. == Márczius 15. Történelmünk ragyogó, dicsfényes, a hazaszeretet által megszentelt, a honfiúi lelkesedés legszebb napja, légy üdvözölve. Enyhülő napoknak enyhe szellője a téli álmát alvó földnek ' ujulását hozza, lágy suhanásától ébredezvén a föld. Akkor is tavasz volt. . . . Enyhe és rügybontó tavasz életet adó születése, szabadságot szomjuhozó milliókra kikelet nyilasa. Nagy enDek a napnak jelentősége, nagy ennek a dicsősége. Nagysága, dicsősége örökké él sok népnek a történetében, de legnagyobb és legdicsöbb a magyaréban ! Márczius Idusán bontott lobogóval hirdették az igét a nemzet ifjai. Szabad lett a sajtó, szabad lett nyomában minden, ami rab volt, hogy aztán ismét rablánc ra verve sirassa a szép álom elmúlását. Áldott légy te szép nagy nap és li a csatáknak, szabadságharczainknak fényes szép idői! Márczius 15 ! Ezen a napon minden szívben, minden tűzhelyen, minden oltáron égnie kell a lángnak, a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség megszületésének emlékezetére. A tűz és vér keresztség nehéz küzdelmeiből keltünk ki újabb életre. Egy maroknyi nép voltunk és ezer év óta élünk itt küzdve folyvást, olykor elnyomva, sokszor üldözve, irtva s mégis többen vagyunk mint valaha ; lankadatlan erővel, ujuló remény nyel indulunk az uj ezer év szenvedései, vagy örömei elé. Ki nem pusztultunk, át nem formálódtunk, országunk hírét,, nevét, becsületét fentartottuk, nemzeti és történelmi múltúnkról, öntudatunkról le nem mondottunk, ellenkezőleg mindezeket megtartottuk, megvédelmeztük, mind a magunk számára, mind azo- kéra, kik — még mi vérezttink — békén éltek, fejlődtek s akik ma, a veszélytelen korban hálátlanul szidalmaznak bennünket. És vájjon hol vettük ezt az erőt, ezt a gondviseléssze’ii hatalmat, hogy egymagunk megalapítván uralmunkat, azt ezer éven át föntartottuk ? Ez az erő ezer év óta mindég a szabadság volt, ez adta hatalmunkat, ez tesz örökéletíívé bennünket. Politikai és vallási türelem s a ^ f&RCZA. <#► Márczius tizenöt. Ha nincs e nap vérnélküli csatája, Ha nincsenek az ő nagy hősei : Még ma is várunk tán a szabadságra, Mit oly könnyű most elfecsérleni; Ma is bizony rablánczon fiigg az eszme, Nincs egyenlőség és népakarat — Es bár ha újra fenyegetné veszte: Meg nem hal többé zsarnok kéz alatt 1 Ha nincs e nap fényes hajnalsugára; Nem kél fel a szabadság reggele; S ha nincs e népnek lelkes ifjúsága: El nem oszlik rabságunk éjjele ; Nem támad a honvéd a föld porábül, Nem leng fényben a szent trikolor, A mit ha lát, a magyar keble tágul, Miért ha harczol, vére lángra gyúl! Ha nincs e nap — bizonyságunk reája Háromszázéves hosszú küzdelem — Meg nem születik e nép szabadsága, Jussát nem adják vissza sohasem. Rákóczy hajh ! Bercsényi hajh ! hiába Viseltek harczot érte évekig; Nem fegyver kellett, eszméknek világa Hogy szétverje a sötétséget itt! Ha nincs e nap: egy ezredévnek végét Régi rabságban éri meg a nép ; 8 nem ismeri a jövőnek reményét, Uj ezredévbe rabként hogyha lép. Ha nincs e nap : hejh, akkor a magyarra Rég eljött volna a haláltusa — Dicsőséged ajkunk örökre vallja, Szép márczius fenséges idusa ! Houthy Istvúu. Petofi márczius tizenötödikéről. Márczius idusának, az igazinak, legavatottabb leirója és ismertetője maga a főszereplő, Petőfi Sándor, a „Talpra Magyar“ lángszavu költője. Most őt, mint szemtanút szólaltatjuk meg. íme Petőfi naplója. * * * A franczia forradalom hírére ............... n yakra-főre siettem a fővárosba.................. r eszketve, lélekzetvétel nélkül értem haza .... Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt .... A forradalom lángja bocsátott Németországba, egyre tovább harapódzott, végre Bécset is fölgyujtotta, Bécset! .... és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem mozdultunk. Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten márczius 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelent! oszlott szét. szabadságszeretet lengette a mi nemzeti zászlónkat mindég. Ünnepeljük meg tehát márc?ius 15-ét, a szabadság és testvériség tavaszának fényes napját most és mind- örökkön örökké! Szálljon vissza lelkünk, szivünk messze a múltba, arra a tavaszra, mely a szabadság kedves kis virágát életre, nyilásra melengette, mely a fakadozó rügyből lombokat fakasztott a magyar nemzet vihartépett fáján. Ünnepeljünk újra! És az ünneplőknek dalra nyiló ajkain milliók leikéből szálljon föl az imádság : Isten áldd meg a magyart! hírek. — Udvari ebéden. Ma egyhete a király ö Felsége budavári palotájában udvari ebédet adott, melyen dr. Holló Lajos országgyűlési képviselőnk is jelenvolt. A király az ebéden igen jó hangulatban volt és előkelő vendégeivel jókedvűen beszélgetett. Képviselőnkkel az alföldi, öntözési és hajózási csatornákról, majd a termények jobb értékesítéséről és a felállítandó közraktárakról szóit. Legérdekesebb volt azonban a király azon kijelentése, melyet az iparról tett. 0 felsége felhozta a rossz E gyűlésben inditványoztatott, hogy a 12 pont p-ticzióképen fölnyujtassék a királynak, még pedig rögtön; de az akk-'r virágzott táblabirói szellem Pontiustól Pilátus-hoz akarta vinni a dolgot, úgy, hogy valamikor, ahuszadik században, lett volnavége. Egyébiránt, jó, hogy igy történt! .... micsoda nyomorúság kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell: nem papirossal lépni a trón elé, hanem karddal ! A fejedelmek úgysem adnak soha semmit, azoktól, a mit akarunk, el kell venni. En nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét, vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel, a teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. A» éj nagy részét ébren töltöttem, feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel együtt, ki mindig buzdi- tólag áll gondolataim, terveim előtt, mint hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? Mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell, és mindjárt holnap . . . hátba holnapután már késő lesz! Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind főkötelessége szabaddá tenni a sajtót . . . Azt fogjuk tenni I A többit Istenre bízom és azokra, kik arra vannak rendelve, bogy a kezdetieket folytassák - én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lövést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a
