Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

fl Petőfi St áza.

Házat kap Petőfi. Házat ő, ki, amig élt, vékony kabátban, dideregve kóborolt az országutakon. Házat ő, akinek esztendőkön keresztül — épen azokban az években, amikor zsenije a legerősebb harcokat vivta. hogy a hozzá méltó kifejezési módokat, egyéni színeket megtalálja, jó, hogyha két garas volt a zsebében. Házat ő, aki a legsötétebb nyomor önsúlyú ballasztjával volt kénytelen fölszárnyalni a csillagok fölé. Akkor, abban, hogy Petrovics Sándor, a mészáros fia nem lett mészároslegény, vagy elzüllött ripacs, hanem Petőfi Sándor lett, a költő - király, semmi része sem volt a magyar kultúrának, a magyar kö- náljon ebben az országban. Mintha a szekér zönségnek. Útját nem egyengette senki, talentumának dús fölbokrosodását nem segítette elő senki. Elpusztulhatott volna az árokszélen, anélkül, hogy valaki is sóhajtott volna utána, valakinek is tudata lett volna arról, hogy a kevés nevű, kevés ragyogásu magyar irodalomtörténetet milyen veszteség éri. S mindezt a sok mulasztást azzal akarja pótolni a magyar köz, hogy házat vásárol neki, melyben összegyűjti a hátramaradt cókmókjait. S összefog egy irodalmár kör, hogy nagylelkűen Petőfi-kultuszt csináljon ebben az országban. Mintha a szekér rudján ülő légy mondaná, hogy ő huzza a szekeret. Abban, hogy ez az ország olvassa, szereti, dicsőíti Petőfit, lehet érdeme az apró könyvecskéket, szőrszálhasogató elemzéseket írogató tanár uraknak? Senki Pólóknak, akik nélkül Petőfi Petőfi maradna, de akik akkor is Senki Pálok maradnának, hogyha egy későbbi kor Petőfi Sándorának támadna az a szeszélye, hogy őket a köz szives figyelmének és megbecsülésének megszerzésében protegálja.