Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Mert mig e róna, melyet úgy imádott,

Nyílt arczulattal az egekre néz És hő kebelén ringat délibábot:

Az ö emléke itt el nem enyész,

Rengő kalász, kövér fű, évről évre Zöld koszorúba fonja itt e helyt,

S halk snttogással áldást mond nevére A Kis-Kunság, mit ngy megénekelt.

S a mig lesz egy rög, — és hol nincs ilyen, hajh — A melyre honvéd vére csorga le,

S lesz egy keresztke, fejfa, vagy egy zöld galy, Jelölni hőseink sírját vele,

Mig áll Segesvár gyászemlékil téré,

A hol ketté tört a kard és a lant:

Fölzúg a „Talpra magyar!“ s az „Előre!“

A vész bárfáján, szellemkéz alatt.

S mig egy magyar lesz s hangzik egy magyar szó, S szerelmes lányka magyarul dalol,

Mig egy magyar szív fölriad, viharzó Nagy elszánással a nyomás aló),

Mig nyerve nem lesz a világ szabadság S küzd egy magyar, hol érte küzdni kell,

S lesznek kik jelszavát fenharsogtassák:

— Petőfit addig nem felejtik el!