Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Petőfi gyermekkori lakhelye.

(A ház falába illesztett emléktábla leleplezése alkalmával. Félegyházán , 1867. October 13.)

olvasta Szász Károly.

Az üstököst kérdd : honnan jd, hová megy ?

Mi űzi öt, mi czél felé, tova ?

Az üstökén vé3z, homlokán haláljegy,

Ragadja buszült, prüszkölő lova.

Végzettől ttzve fut, meg nem pihenve ;

De kérdd : hová visz útja, úttalau ?

— „A végtelenből és a végtelenbe !“

Ennyit felel csak és tovább rohan.

Kérdd a folyót: hömpölygő széles árja Honnan szakadt, kígyózva merre lejt?

Vizén terhelve úsz ezernyi gálya,

Kincsesei rakottan mint megannyi sejt.

Majd szikla körzi, majd termő vidékek, Rombolva ott, áldást árasztva itt —

A földnek jóltevöje, tükre égnek,

Mig sirt neki a tenger ágya nyit.

*

Láng üstökösnél rejtelmesb-, csodásban,

P e t ő f i jött és távozott megint;

Mint a folyó, hatalmas áradásban,

Jött s ment, a róna jóltevőjekint.

Szülötte mély, visszhangos rengetegnek,

Vonatva mélységek hatalmitól —

Nem tadja senki: bölcsője hol rengett,

Nem senki: sírja merre domborúl.

De mint a csillag, mely sebes futtában Az égen fénylő tüzvonall mutat:

Ő néki is, hol járt, nyomába láng van,

S fényes dicsőség jegyzi az utat Jó kedve szétszórt égő sziporkái,

Haragja bősz villámi: a dalok; Tüz-pillangókként látván szerteszállui,

Hol járt, hogy élt, megtudjuk általok.