Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Ki az, a ki hamvát sírva összeszedte ? Senki! Tán az Isten, ö maga temette. El sem is temette — fölvitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni ráért. Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért. Ám előbb a lelkét égő szenvedéllyel Millió szegény közt osztogatta széjjel. Gazdaggá igy tette az egész világot, S aztán az örök!ét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána! Hol a teste ? Nincsen! Hol a lelke ? Itt van. Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban! Mol a sírja? Sehol! — Hol a dicsősége? Az egész világon1! S nem lesz soha vége! /
/
