Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
t Ki az, a ki hamvát sírva összeszedte? Senki! Tán az Isten, ő maga temette. El sem is temette — főt vitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni ráért. Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért. Ám előbb a lelkét égő szenvedély Ível Millió szegény közt osztogatta széjjel. Gazdaggá igv tette az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. ' Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána ! Hol a teste ? Nincsen ! Hol a lelke ? Itt van. Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban! Hol a sirja? Sehol! — Hol a dicsősége? Az egész világon! S nem lesz soha vége! Ábrányi Emil. \
/
