Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

— A segesvári emlékünnepen szavalta a szerző. — Setőfi! ÍPetöfi.' SlázS meg sizhalmodat (Pendítsd meg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott húrján lokcgó láng égjen, efüzösző meg a (étkünk lángletkek (tizeSen ! Syujtsd föl a szivünket, mezt, ófi jaj, kiatszik! dologása is máz atig=alig haltszik . . .

(tüzet nekünk, tüzet attól a vutka ufói: ')

€t szaladság fényes, pizcs hajnalaiét!

Petőfi sípjánál.

Ce vatta(, (Petőfi, (egeísö sugara, eil agy ege zenicnye, haj na ti csittaga!

€t te 3atc3, szülte a szent szataSságot,

3!lint a kikelet a mosolygó világot;

S)a(o3 kovácsolta kilincstől a kai3ot,

‘Zúgó zivatazéan minőig ott vinazzott,

®tt csengett, kongott a templom fiazangjákan: el székety ágyuknak kom tető szaválan . . . (Vézzózsákat 3clőtt sötét ég (ottjára, daléit font a honvéd vézzö homlokára, daloddal Hunyta le a szemét özökze . . .

Száltt a 3a(o3 továtk zúgva, menny dörögve, Száttt a 3a(o3 taváéi, minSegyze halkaklan . . . őtatljátok: Hogy zokog itt, e sizhalomlan! Szaladság alkonyát siratva siratja,

(Vele siz a hősök koszorús csapatja,

. . . éttattjátok-e, hogy zeng daltót e sózhatom ! Slazdok csattogása csöztet át a dalon . . .

“Zúgva, menngdezegve a hazezot folytatják,

dolog a fold szive: étje *)

n a s za

ladsáq

*) Vulkán : Tűzhányó hegy.