Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
„Az uj kor“. Irta Bárd Miklós. Megjött az Újkor s én lapozgatom, Dúl benn a harc, az egész vonalon; A harcos Újkor elődjét veri, A költő első lándzsása neki. Álmodtam harcról én is, mint legény, De rímbe szedve sosem kedvelém; A ki daláért helyt állt életével, Egy költőt tudok, s ez egy szent kivétel. De van e könyvben más is: szerelem, Mindent betöltő ős világelem, Hadd tudom meg e zengő versffzérből, Modern költőben hogyan tükröődöl. Kedves nékem a szép szerelmi ének, Néhány költővel benső frigybe: \ élek, De bár a lelkűk ihlettel teli, Egy sem modern, de — mindéi xorbcli. Most e modernnek kaput tárok én, Hadd áradjon a leikével belém. Mint sziklás ágyából a Tarpatak, Ügy zúg le rám e zengő forgatag. És sistereg, forr, pezsg, akár az ujbor, Nagyon sok szeszszel dolgozik az Újkor, S a gőze, pedig ez fojtó dolog, E cifra könyvből szinte párolog. S mig olvasom kél mámoros zene, Süvít az újkor perzselő szele; Tyhü a világát! — ilyen szenvedélynek___ ________ T üzében hajdan városrészek égtek, Szerelmes szivek eszményi világa, Kitört egy Vulkán, elöntött a láva, S a költő mímelvén Cézári kedvet, Mint egy kis Neró, úgy lantol feletted. No no öregkor, tarts tempót, határt, Eféle gúny se nem használ, sem árt, Újkori költőt nem ijeszt a káosz, Ez húrba csap, szól, és nem himez-hámoz. Magam se volnék tán Anakoréta, De ennek szava sistergő rakéta; Magasba tör, de nincs köze az éghez, Szent berkeinkben pogány munkát végez. /
