Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
S látlak tépett, rongy koldus ruhában, Egy összetört lanttal a kezedbe, Jlelly még elébb bősz dalokat zenge.... Látlak ismét kézben tartva kardot, S látlak karddal pengetni a lantot .... S mig az égen tüzvillám cikázik. Bátor kezed egykedvűen játszik.... Látlak az ég viharára nézve.... Rettentően . . . iszonyún beszélve ! Elmerengek.... s látlak koszorúzva.... Kezedre egy szivárványt hajolva .... Koszorúd zöld ... de nem törődsz véle, Nézesz a szép szivárványos ívbe, S mig nézed a várt szivárvány ívét, Csókolgatod nemzeted szent színét!. . . Látlak végre — oh e sors miért van ! — Látlak zászlós....és virágos sírban.... Látom fejed egy bús ravatalban, Koszorúkkal, s sebekkel takarva . . . Koporsódra nagy betűkkel írva : ,,Ez egy bajnok népköltőnek sírja!“ Most messze jársz. Isten legyen veled ! Egy nemzet áldja kétes léptedet. . . Vigasztalódj... tűrd lelked bánatát, Hisz ő is szenved . . . szép magyar hazád ! Remélj.. . még él e népnek istene Kit — tudja mért — rettentőn büntete . .. Remélj ... s ha jősz, ölelni kész a kar, Ölelni kész a bús, levert magyar! Ila nem jöhetsz . . . zengj messze földeken, S a dal keserves .. . s mégis víg legyen , Matassa meg . . . mutassa meg a dal Hogy sírva vigad a vitéz magyar! !! Tóth K á 1 m á n. IV. )ífrí-2* ^
