Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Március 15-ikén, Nem úgy magyar, ez ünnep ünnepén, ma, Ne verje az eget a puszta szó: Tettek emléke szülje tettek vágyát, Mely cifra szóba nem foglalható! A munka vágya, néma fogadalma Harsogja fenltölt, büszke himnuszát, De félve olcsó tapsok mámorától, Csupán szivünkön zengedezzen át! Ágyuk dörgése, puskák ropogása, Kardok villáma csatasikra hitt; Ott. ott a harcon, füstbe’, tűzbe", vérbe’ Mutatta meg a honfi izmait! De néma már a kard, az ágyú, puska; Harc ajkát béke csókja zárja már: Ma légy serény a csöndes küzdelembe’, A szent munkába’ — s honfi-pálma vár! Ó, halld Petőfit, hogy bitang, cudar az, Ki harcizajban éltéért remeg, Hogy sírjaikra átkokat süvöltnek Az unokák, a késő nemzetek! És legdicsőbb, aki a legmerészebb Lemosni századok gyalázatát.. . Nem is békés munkába látta a kor A kalapácsot, a kapát, kaszát! S ma az bitang, cudar, aki a béke Szorgoskezü nemtőjét űzi el, Ki meg nem értve munka néma harcát Csatát kiált ölő fegyverivell Ma az a hős, kinek agya, keze tesz, Alkot, teremt, miként a pálya int: A hon erébe uj vért csergedeztet, Hogy folyhasson, ha harc sebez megint 1
