Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
r*>x P ETŐFI HALÁLÁRA. — A Kolozsvárit ápril 24-ikén tartandó emlékünnepély alkalmából. — < Csak egy emberrel lett kevesebb a földön ; i S csak egy csillaggal lett kevesebb az égen ; De az a? egy ember, de az az egy csillag Milliókkal ért fel a nagy mindenségben ! á A Világteremtő legszebb gondolatját .. Hozta az a fényes csillag le az égből, ''Hogy legyén a szegény földi halandónak Sejtelme a csodás égi fényességről. \ Mikor földre szállott, századok borúja Nehezült a földre, mint a poklok átka ; Éltető szabadság egéből kitiltott Büszke nemzet, kinzó rabbilincsét rázta. S mint puszták királya, mikor ketreczének Vérző szájjal tépi rozsdaevett zárát: Úgy szaggatta ő is a zsarnoki békót, Harsogtatva a vész harczi trombitáját. Lantja, mikor zendült, társává szegődött Tomboló vihar, mely villámait szórja ; Testvérek valának s tudta, hogy a mit zúg: Utolsó Ítélet harczi riadója! S csaták fergetegjén, mikor kardja villant, Bemegve futott a halál is előle S a mikor bevárta : volt a szent szabadság Égi szülöttének vérkeresztelője. S síró panasz álmát hogy ne háborítsa : Áldott anyaföldünk eltitkolta ‘sírját, Hogy, a kiknek vérén szabadságot szerzett: Nevét szivükbe s ne sírkövére Írják ! Lelke pedig elszállt felhők morajába, Viharokban zengő villámok tüzébe, Hogyha megint békót hordana e nemzet: A mennydörgés hangján zúgjon a fülébe ! Csak egy emberrel leit kevesebb a földön ! Csak egy csillaggal lett kevesebb az égen ; De mikor lehullott az a fényes csillag, Nap világa gyúlt ki egy nemzet szivében. S tele szórja fénynyel századoknak éjét S te rád emlékeztet mindenik sugára, Ki a szolgaság vak éjszakáján lettél A világ szabadság első katonája ! Szalag Károly. f •*
