Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Petőfihez. E czimmel egy franczia költemény fordítását küldte be Bartók Lajosnak Feledy Irénurhölgy a nagy költő országos ünneplései alkalmából, ki azt régi iratai között találta s közlése által hozzá kívánt járulni a közkegyelethez. 1854-ben jelent meg az eredeti Párisban, de szerzője ismeretlen maradt, mindazonáltal látszik az egész mü szellemén a franczia lira jellemzetes festői szépsége, páthosza. Megható szeretet bensőségé- vel, egy helyt a fájdalom egész indulatos kitörésével gyászolja s végül a legmagasabb dicsőítéssel, egész istenitéssel halmozza el a szabadsághős költő-mártírt. Valóban megkapó, becses emlék abból a korból, mely visszhangot adott a magyar fájdalom kitöréseire a tüneményes lángelme kora veszte fölött. Magyarra még akkor leforditá egy főrangú hölgy, most Bartók Lajos vette tökéletes átjavitás alá s zajos tapsok közt olvasta föl a Petöfi-társaság legutóbbi ülésén, íme a költemény: Petőfihez. Kit a balsors mohón keblünkről elragadt, Hangod elnómitá, eltörve lantodat: Halld Francziaországnak szavát, Petőfi, halld, Először zeng sírodhoz üdvözletedre dalt! Az ismeretlen sirba, mely nyughelyét ada, Oh, bár le bírna hatni kesergő szózata ! Szivedhez jutna el a rózsa illatával, Mit koszorújaként szép május hord magával. Most, mig a zöld mezőt födi zord hólepel: Kihűlt kebled jegét mi sem éleszti fel; i Nem ébreszt álmaidból cziprus-gyász suttogása, ' Melynek alatta van a holtak bús lakása. De majd ha zöld vetés hullámz a réteken, Midőn a csalogány csattog édesdeden, S a tavasz tündérének lebben lehellete, Mely zöld zafir-palástban száll a látkörre le :
