Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Te Isten örök lelkének Elszakadt, zengő része voltál! Áldása csak s dicsősége e népnek, Hogy mezői felett daloltál . . . A dallamok ős forrása de hőn Szerethető földünk göröngyét: Pazar kedvvel, hogy ép’ hozzánk vetett Téged — dús méhe leggazdagabb gyöngyét Te voltál s vagy a dal birodalmának Babérkoszorús fejedelme! Támadtál — mint égi je'enés támad, S eltűntél zengőn, fény lőve Ive . . . Ón-súlyával mást megöl az idő, Te nősz alatta, mint a pálma, S virágba sivatagokat borít Porló szived ezer virágzó álma. Dalaid — örök tavaszi pompával Viruló bűbájos virágok — Belengik s dicsőséged illatával Beillatozzák a világot . . . S lelkekbe szórva drága himporuk’ A jövőnek dúsan teremnek : Üdvözítő arany-gyümölcseit Szent szabadságnak, édes szerelemnek . . . Lampérth Géza —V— ■* 10/Ai4 /Yff A/ S
