Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Petőfi.

Ott áll a tahidon a büszke dalisten És keble mohón a viharba kitárul,

Mig égve, lobogva a láz viharátul s

Az ajka remeg csak, — de egy szava sincsen.

Hajába bemarkol a vérszagu szellő S hogy csattog az ágyú: a tüzfeje szédül . , , ügy érzi: a nagy Rém, hogy érte ma eljő, Hogy csillaga-lelke lehull ma az égrül ...

Feléje rohauuak a dóni kozákok És úgy, amint kérte az isteni látnok:

Szivébe utat tör az elleni dárda . . ,

És meghal a hős a kívánt csatatéreu, —

De lelke — dalában — örök csodaképen Ott lobog, ég a szivünkbe bezárva 1

Szunyogh Barna.

ff* f XpfTx/r <v/- fé