Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Petőfiről.

Irta : Szabó Sándor.

Miért keresnek, hova tűntél ?

Hisz minden szívben megtalálnak; Dalaidban életre kelnek Kihűlt szerelmek, régi vágyak.

S ha uj, pirosló hajnalon Fény csillog a friss harmaton : Könnyed hull tán e drága földre, Hogy áldás támadjon belőle.

Czikáztak villámok felettünk. Hozzánk hatott a dörgő

Co»*

Felhőkön túl, a o>~ $$ ^

Éreztük terh-V4

^ i,iodozva,

^ ^uSzta tágas képe; száll a lelked messze síkon, -ízt hitted, nem lesz soha vége De mint a magas zöld hegyek Határként reánk intenek,

Megállóit a földi végzet,

Hogy szárnyaidat összetépjed.

Meggyászoltunk már számtalanszor, És mégis sokan visszavárnak ; Százszor, ezerszer elsirattunk,

De nem adtunk át a halálnak. Szép, csillagfényes esteien Alakod mindig megjelen.

S hulló fényt gyorsan tűnni látva,

A szivünk mégis mintha fájna.

S a mi szivedben egykor lángolt, Most is érezzük egész hévvel;

Hűn megőrizzük minden szódat, Azokból egy kis hang se vész el.