Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

350

jöttél volna, szerencsétlen asszony ? gondolta magában Marczi; de mégis jobb hogy nem jöttél , mert hisz engem még inkább megcsaltál volna, s én tán még kegyetlenebbül büntetnélek , boldogtalan teremtés.

Eltelt egy esztendő , eltelt kettő , három.. boldogság és boldogtalanság nélkül, csendesen egykedvüleg. A legények megházasodtak, a leányok férjhez-mentek. Abból az időből már csak a pej leány volt hátra. Marezinak eszébe sem jutott, hogy megkéne házasodni, az meg épen nem, hogy j Sárit lenne jó elvenni; pedig folyvást szerette Marczit! de távolról sem merte kimutatni, hogy szereti. Egyszer vasárnap délután látogatóba jött Sári Csigolyáékhoz, az öreg asszony a szomszédban volt, Marczi pedig, a fütött szobában pipázgatott, és gondolkodva vagy nem is gondolkodva nézte a füstkarikákat.

— Jó napot, húgom, szólt a legény a bejött a leányhoz.

— Adjon Jsten magának is , Márton, felelelt a leány; nincs itthon a néném asszony ?J

— Nincs biz a, lelkem, megunta már magát anyám itt velem, hát átpillantott egy kicsit a szomszédba» Jól tette, hadd mulasson.