Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
346 senki sem tudja tán, hogy itt van, és hogy ez ' , a baj érte. Erre jöttem, s hogy megláttam, csak nem hagyhattam itt magára minden segitség nélkül.-— Jól van, most elmehetsz. Haza tud maga menni ? —Mi közöf) hozzá? menj mert'én nem szenvedhetlek. Miért, Márton ? — Eredj! Sári e szavakra sírva fakadt, és keservesen zokogott. Marczi megbánta, hogy olyan durván beszélt a szegény leányhoz, aztán még föl sem tudott a maga erejéből kelni, azért szeli- debb hangon folytatta: — No ne sírj hát; hiszen láthatod, hogy még nem vagyok eszemen, azt sem tudom mit beszélek. Jer ide, kérlek, emelj föl. Sári odament s nagy nehezen fölemelte. — Köszönöm, szólt Marczi, köszönöm, de úgy érzem, hogy nem bírok magamtól hazamenni ; nem kisérnél el ? — De hogy nem, szívesen elkísérem , felelt a leányka, s megfogta balkezével a legény • karját, jobbjával pedig ({derekát, úgy vezette isten hiréveiy" / L
