Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

339

' — Bizony jäten, még nem állhatóm a nevetést, hahaha!

•— Engem nevetsz ?

— Nem is magamat. De ugyan, Márton,

. vallja meg, hogy tréfált.

— Veszekedjem meg , ha tréfáltam.

— Már ezt nem tettem volna föl magáról, Márton.

— Mit? ,

— Hogy engem valaha megkérjen.

— És miért nem ?

— Még azt kérdi ? hát sohasem nézett tükörbe ?

— így vagyunk ? igy vagyunk! hahaha. No, Julcsa, verjen meg téged a mindenható ijlr- isten, verjen meg, a mennyire csak embert megverhet, azt kívánom tiszta szivemből.

— Köszönöm jó’karatját, Márton , köszönöm szépen. így hálálja meg, hogy mindég nyájas, barátságos voltam iránta...

— Epen azért, hogy ^z voltál, hogy elbo- londitottál. Tettél volna úgy velem, mint a többiek : kerülték volna! de nyájaskodtál, enye- legtél, hogy horogra csalj, hogy kiszakítsd szivemet. Ilyenek vagytok ti leányok. Nem azért

.22*