Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

336

*V;

0r‘

megmarkolnom; nem igaz , nem is úgy . még inkább fognám meg a tüzes vasat meztelen kézzel, mint.... mint.... de te olyan jó leány vagy, Juliska, hogy csak mégis kimondom, mi fekszik a szivemen.

— Mondja ki hát, ne himezzen-hámozzon olyan sokáig, hisz ezóta már a vége járhatná.

— Az igaz, Julcsa, az igaz. Lásd,milyen bolond vagyok én : már ti^l lehetnék rajta, és még innen sem vagyok. De csak olyan csiklandós ne volna. Eh, mindegy, végre is mindegy, teljes tökéletesen mindegy. A minek meg kell lennie, annak meg kell lennie, és ennek meg kell lennie, azért meg is lesz. Hanjem úgy egyszerre még sem ugorhatom a közepibe, csak majd szép csendesen ereszkedem a partról a folyóba. De figyelsz-e ?

— Miért ne figyelnék ?

— Hát figyelj, Julcsa, mert az a dolog dereka, hogy figyelj; ha nem figyelnél, úgy hiába beszélnék, pedig azt restelném.

— Mondom, hogy figyelmezek, csak legyen már mire figyelmeznem.

^ * — No, hát ez az egész, halld csak .... ejnye terítette , milyen hamar megérett I az eper ;