Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

332

És néha különös sejtése támadt, hogy e legény

szereti és elfogja venni őt és boldogok lesznek,

— hisz úgy összeillenek! mind a kettő bélyegzett.

Szegény Sári, szegény leányka, ha tudnád, mennyire gyűlölt téged a pej legény, kit annyira szeretsz t

Marczi napról naprajóbban gyűlölte a fakó leányt, mert napról napraj óbban csúfolták öt vele. Minden pimasz rajtok köszörült^ tompa eszét, j&J úgy hogy már nem is említették őket egymás nélkül, hanem mindig együtt és mindig gunvniránt, úgy nőtt szerelme a szép Julcsa iránt, ki folyvást nyájas és beszédes volt, mig a többi leányságs félénk vagy durva magaviseleté által eltaszitotta öt magától.

Huszonkét esztendős volt Marczi , mikor anyja bátyjának halálával a műhelyig mester lett. Marczi, hanem szerette is bátyját, legalább hálás volt iránta, mint egyetlen jótevője iránt, de szerelmi reményének következtében J még |cm álhatta meg, hogy az öreg kovács halálán meg ne örüljön. Nagy örömmel tűzte kalapjára a gyászt, s a gyászolás idejének lejártával első gondolata volt, Biró Julcsát meglódva. És a mint nőtt Marczi gyűlölete