Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
Budapest, 1907. XYII, évfolyam, 101. szám. Szombat, április 27. AGYAR HÍRLAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK s Egész évre 38 korona, (élévre 14 korona, negyedévre 7 korona, egy bére a kor. 4« fillér. EGYES SZÁM ÁRA i HELYBEN 8 fillér, vidéken 10 ftUér. '-If* ' * " - -■ ' ...........— ■ .... I ■— F őszerkesztő és laptulajdonos: Márkus Miksa Szerkesztőség ős kiadóhivatal : Budapest, V., Báthary-utcza 3. szám. 36—86. Kiadóhivatali telefon 44—09. Kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani. Most belépő uj előfizetőink is megkapják teljesen ingyen a MESÉS ALBUM-ot. Magyar asszonyok a magyar iparért. Amely nemzet nem becsüli meg a maga istentől való képességeit, az las- sapkint elpusztul. Nemzeti sajátságaink fejlesztése és erősítése nélkül elsorvadna az eredetiségünk s visszafejlődnék mindén nemzetieden egyéni értékünk. Nem kerülhetnők ki, hogy meg ne mételyezzen bennünket a szürke egyhangúsággal járó közöny, ami az igazi nemzeti életre alkalmatlanná-teszen. Mitől retteghet a magyar jobban, mint az ily szörnyű sorstól ?! Mi lehet eszményibb feladatunk, minthogy sziv- szakadásig küzdjünk ez ellen a bénitó közöny ellen, aminek egyetlen orvossága nemzeti sajátságainknak megvédésében, ápolásában és gazdagításában van ?! — Hisz’ — mi tagadás — olyan kis nemzet; vagyunk'a sok nagy és hatalmas közt, hogy el kell szorulni a szivünknek, ha 'arra gondolunk, minő veszedelmei fenyegethetnek bennünket az idegenbe való beolvadásnak, ha folytonosan résen nem vagyunk. .Hiába minden büszke nemzeti öntudatunk: nem szabad azzal ámítanunk magunkat, hogy vege már a nemzeti létünkért ezer év óta vivott harcznak. A harcz, ime, átnyúlt, a második ezerévbe, és máig sincs veszteni való pillanatunk, nincs egy parányi fölöslegessé tehető erőnk, amit elvonhatnánk attól a nagy feladatunktól, hogy ébren tartsuk, és létkérdéses feladataira folyvást figyelmeztessük nemzetünket. Ha magyaroknak akarunk megmaradni, — már pedig egész földi min- denségünknek ez az első feltétele, — akkor küzdenünk is kell ezért a czélért. Nekünk nem mindegy, hogy csak valahogyan éljünk, hogy utódainkban ilyen amolyan folytatásunk legyen,! Nagy nemzeti múltúnk minden ihletett emléke önbizalommal telit meg arra, hogy a magyarságunkban meg nem változtathat bennünket más, mintha, magunk válnánk méltatlanná a nemzeti életre. Hála istennek, nem ilyen idők járnak ! -— A nemzet ébren van és minden fiát a jövőbe vetett hit és bizalom te]kosit!. Olyan időket,élünk, amikor a megszentelt magy ar munkából részt kér mm- denki. Amikor nemcsak a férfiak vállalják a magok hazafias feladatait, hanem hozzá jók csatlakoznak a nők is, a magyar nők. akiké a lelkesítésnek, a reménykeltésnek a sugallása, és ezenkívül is sok-sok értékes hazafias munka, amit csak az a nő végezhet igazán, áld éppúgy megtudna halni a hazájáért, mint akármelyik férfi. Égj* sereg lelkes magyar aszony fárad most folyvást a magyar ügy érdekében, és csudálatos kitartással, igazi hangyaszorgalommal építi fel a mi nemzeti bizalmunk erős várát olyan téren is, amelyen eddig a kig frázis csali légvárakat tudott épiteni. Hónapok óta toborozzák önmagok között az ő mindkatalmasabbá váló hadseregöket, amely lépésről-lépésre hódit meg maga. előtt mindent a magyarság számára. A magyar tulipán ma már minden magyar szívben hervadhatatlanul virul. Legyenek áldottak érte, és áldja meg az isten azt a törekvésöket is, amiben most fáradnak, hogy megint hasznára legyenek a nemzetnek; hogy megmenteni segítsék a nemzet értékéit; ezúttal a magyar nemzeti ipart, s abban is főképpen azt. amihez éppen a nők értenek legjobban, aminek a, fejlesztése és a jövője jóformán teljesen az ö gyöngéd közök lien van: a háziipa in ak a, női t oilet tét érdeklő része ez. Az alkalom, — mert hogy mindennek a sikeréhez kell valamelyes ebből, — most a Petőfi-ház érdekében tervezett nagy tavaszi ünnepség, amely összegyűjti majd a magyar asszonyok szine-javát a'jövő hónapban a városligeti Vajdahtmvad vára körül. Kupék az ünnepségnek, ‘ amelynek élén Apponyi Albert né és Batthyány La- isné gröfnék állanak, szinmagyamak kell A TANÚ. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Sugár Andris a kerítésnek feküdve leskelődött. Hol felágaskodott, hol meg lekuporodott, kereste a tágahb nyílást, hogy a. szolgabiró ur udvarába tenézhessen. Valami írást kapott Székelyudvavhelyről, de mer4 hogy ő nem Írástudó, hát a szolgabiró urat akarja megkérdezni, bogy mit Írtak neki. A hasadékon át szorgalmasan1 kutatja az udvart, hogy nincs-o még valaki ott, akárki előtt nein akarja odamutatni, mert nem lehet tudni, mi van henne. Végre benyitott; a szolgabiró a tor- náczon volt éppen. — Mi szél hozta kendet ? — kérdi, a mint Sugár Andrist meglátja, aki miközben az irás után kotorászott zsebében, las- .san közeledett. — Istállóm a nagysás szolgabiró urat, ha nem leszek alkalmatlan, valami írást kaptam Udvarhelyről, tessen megnézni, hogy mi van benne, mert hogy én nem ér- ;'ök a bötüliöz. A szolgabiró elveszi az Írást és kis idő múlva megszólal: — Idézés ez az udvarhelyi törvényszékhez, nem csinált valami bajt kend ? Sugár Andris nyel egyet. — Há‘ mért ? — Azért, mert hiába senkit sem idéznek a törvényszékhez. Valami rossz fát tett kend a tűzre. Talán.ismét verekedésben volt , része, mi? — Nem vöt a vereködés istállóm, csak egy kicsit megütöttem. — Kit ütött meg? — Molnár Mózest istállóm. — És ö visszaütött, összeverekedtek kendtek, mi? — Nem ütött a4 vissza istállóm, mert ahogy hozzá ütöttem a bottal, egyszeribe elesett. Bevitték az ispotájba. — Nahát azért fog kend törvény elé állami. Hát nem áíallotta úgy megütni a komáját ? — Vagy nem istállóm, mert hogy ö es eppeg úgy megüthetett vóna engöm, az ö kezibe es vöt bot. — Kend egyszer még megbánja indulatos természetét. Hát mért ütötte úgy meg Molnár Mózest? — kérdi a szolgabiró és elővette dohányát, hogy czigarettát sodorjon. — Árulkodott a beste lelke. Elárulta hogy nincs semmi bajom. Mert no, hogy es mondjam, istállóm a Julis leánvoml végett írattam fekete pöcsétes levelet. Udvarhelyt szógál oszt4 egy esztendeje, hogy nem vét idehaza, nem es akarták elengedni csak a fekete pöcsétes levélre, de Molnár Mózes elárulta, hogy nincs, semmi 'bajom, a súly egye ki az oldalát. — Hát ha tanú van rá, hogy kend ütötte le Molnár Mózest, akkor kendet lecsukják. — Le-e? , — Le bizony. A fekete pecsétes levélért külön kellene megbüntetni kendét, mert olyant nem szabad Írni, lia jó egészségben ■vannak. Latta-o valaki, hogy kend megütötte Molnár Mózest ? — Hogy látta-e? Még én se láttam istállóm, mer’ ahogy az indulatom, a fejembe ment, nem es láttam, csak abba4 a helybe4 ütöttem. A legjobb lesz, ha kend szépen bevall nundeut a törvény előtt, mert ha tanú van rá, Úgyis becsukják kendet akárhogy tagad. Sugár Andris összeszedelőzködik és indul kifelé. Kint az utón megáll és a ezédulát ösz- szehajtogatva vissza teszi a zsebébe. A „tanú44 szüntelen ott motoszkál a fejében. . Ldvarhelyt eppeg a város végibe4 ment- Molnár Mózes Lazái* Estámial, mikor ..elfogta, az indulatja, fejbe vágta oszt4 meg- vót. Lázár Están vitte bé az ispotájba. Mért es kellett • eppeg-akkor ott lenni Lázár Es- tánnak. . Ili szene . tóm bé se. zárnának, ka Lázár Están ott nem lett vóna, mer4 -hogy más nem látta, csak ö. Lassan, gondolkodva baktat hazafelé; A tanúval kéne valamit csinálni. Otthon élőkotorászsza a pipáját, aztán megindul a Lázár Están háza felé. Túl-a pityóka-főd sarkán mán látni lehet a fedelét. • ■ ■ Sugár Andris befordul a kapun és Mai számunk .20 oldal.
