Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

zatosabb szolgájához igy szólt: „No ebből, ugy-e, csúfolódás lesz? Abból, hogy én Petőfit igy tudom!?“ Csak csudálkozás lett belőle, —nem tudom a dolgot megértetik Mi az, hogy Wekerle Sándor az okos és szép feje tetéjére engedi nőni ezeket a vörös- képü, kövér — mert ez a parlament főképp kövér — kozákokat, akik kivernék a Házból és kirekesztenék a pártból Petőfi Sándort, ha élne és ha az volna, ami volt! Mi dolog ez? A miniszterelnök megbánta a múltját? Nem gondolja, hogy csak az tartja, a nélkül máról holnapra — nincs. Halottnak tetteti magát, mint a nünüke nevű bogár, hogy gonosz gyermekek meg ne öljék? Jobb érzése és tudása ellenére hódol be a kasznár-politikának, mert egy alattomos nagy gondolata van? De micsoda, mi lehet, amiért tűrni tudja az emberek kételkedő mosolyát? Talán nincs is semmi gondolata és egyszerűen fél e nekibőszült hadtól, amely vakmerő találékonysággal tud egy lenni a királylyal is, a nemzettel is; gyökerét a szegény nemzet szivébe bocsájtotta, de fejével a dinasztia trónjának ülőkéje alá nyomult. Hogy kezdjen ki ezekkel, ez nem neki való feladat, hanem Andrássy Gyulának, aki nem akar semmi lenni, csak becsületes ember! És Wekerle nem akarna az lenni, nem lenne az? A föltevés bántó és lehetetlen, igaztalan is ,de nem tudom, mit gondoljak: — a mi- nisterelnök Petőfit szavalja és a parlament megerősíti a régi és hozza az uj deres-törvényeket és nem tudom, egy hajnalon nem ébredünk-e arra, hogy visszaállítják a jobbágyságot, és Ballagi Aladár meg Visontai Soma nemesi marsalloR lesznek . ..

*

* *