Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
fl Petöíi-fiázról. Irta: Váradi Antal. „Jó Petőfi! Te sem félhetsz, Hogy a vállad valahogy A szerencse nagy terhétől Inrt^n-onnan összerogy .. énekli ő maga. Mi regerősithetjük a prófécia teljesülését. Nem rogyott össze szegénynek a válla. Még csak “meg sem görnyedt alatta. Akár a kis ujján elvihette volna az egész szerencséjét. Amihez fogott: balul ütött ki. Nyomorúság, éhezés, nélkülözés, fütetlen szoba, elhagyatott- ság, betegség olyan gyakori szerepet játszanak az életében, hogy ifjúsága delén valóságos ünnepszámba megy, ha ez vagy az nem hiányzik. És most mégis pesti háziúr lett Petőfi. Háza van az Epreskert-utcában, mely valaha kitűnő festő műterme volt s mely házb n az ő lelkének barátja lakott, Jókai Mór, akivel összeharagudott bár, s utoljára budavári a banketten találkozott, mikor azokért emelt Jókai poharat, akik ezután fognak meghalni a hazáért . . . ekkor összekoccantották a poharukat, ez volt az utolsó érintkezés közöttük Petőfi csak ennyit mondott bucsuzóra lókainak: Köszönöm, hogy én ériem is ittál ! .. És ő érte is ivott akkor Jókai, azokért, akik meg fognak halni a hazáért . . . Most gyűjtöttük össze a szent hamvakat, a melyek neki, a mi Tyrtaeusunknak, olyan drágák voltak. Nem keserű gunyja-e a sorsnak, hogy épen az ő hamvai hiányzanak a szent sírból ?
