Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

aiyja fejletlen volla miatt egészségi okokból erőszakkal vitte haza Garibaldi táborából. Ámde a szabadságharcz még nem ért véget, hiszen a velenczei tartományt még a gyűlölt Ausztria birta. Mikor 1866-ban ennek a visszaszerzésére került a sor, a katonaiskolából hadapródként kikerült Cassone boldogan indult harczolni hazája szabadságáért. Boldogsága azonban nem tartott soká. A hadjárat fáradalmai csakhamar ágyba döntötték és hosszú ideig súlyos betegen feküdt Pármában. Mire felépült, Olaszország egységes és szabad volt. Vágyai — nélküle teljesedtek.

Visszatért szülővárosába és ekkor — 1867 nyarán — erős napszúrást kapott és megdöbbenve vette észre, hogy ennek következtében elveszté járóképességét, hallását és beszélőképességét. És minő gúnyja a sorsnak! Segítségére siető fivéreinek egyike orvos, a másik gyógyszerész, négy nővére pedig mindmegannyi irgalmas szamaritánusnő, ápolja. Mindhiába! nem tudtak segíteni rajta.

A megromlott testben azonban erős lélek ólt, mely nem rettent vissza ettől a szomorú élettől. Még ma is, 65 évvel, betegen — fiatal maradt e lélek. «Nem, nem! írja egy levelében — nem vagyok öreg. Úgy tűnik fel nékem, hogy megálltam 24 éves koromban és azóta az évek nem szaporodtak el fölöttem. Ha valami lehetetlen csuda folytán visszanyerném az egészségemet, újrajárhatnék, hallanék, azt hiszem, folytatnám ama napok foglalkozását, melyeken a napszúrás sújtott».

Életczélt és vigasztalást az Írásban talált. Eleinte lírai költéssel, történelmi és irodalom- történeti kutatásokkal és filozófiai elmélkedéssel foglalkozott. Csakhamar az idegen nyelvek

tanulmányozására adta magát, hogy a világ- irodalom nagy költőit megismerje és megismertesse nemzetével. Megtanult a latin és a görög után francziául, németül, angolul, oroszul és e népek nagy költőit: Musset-t, Heinet, Lenaut, Byront, Shelleyt, Puskint, Lermontoffot fordítgatta, a nélkül, hogy valamelyik állandó kedvenczévé lett volna. Ekkor kezdett el Petőfivel foglalkozni és annyira megszerette, hogy azóta életét Petőfi kultuszának szentelte.

Petőfit először, mint diák hallotta emlegetni. Majd a hatvanas években nagy Petőfi kultusz keletkezett Olaszországban, melynek tüzét Aleardi gyújtotta meg — egy Petőfit aposztrofáló költeményével. Buzgón élesztették a tüzet a magyar Garibaldisták és az olasz hírlapok. Ezek hatása alatt több Petőfi-fordítás jött létre, de minthogy nem az eredetiből, hanem német vagy franczia fordítás alapján, képzelhető, mennyire elferdítették Petőfit.