Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

Az utolsó ikáriai.

Amikor nálunk Petőfi szónokolt a „Pilvaxában meg a Nemzeti Muzeum lépcsőzetén, azidőtájt volt utón egy kis francia munkáscsapat Texas prárie-i felé. A bevándorlók kevesen voltak és mégis a világot akarták meghódítani. Pénzük alig volt és mégsem dollárokra mentek vadászni, hanem hálátlan, nehéz munkára elszántan haladtak Ikária felé. Cabet elszánt telepesei — róluk van szó — teljesen uj társadalmat akartak alapitani a vadonban. Nagy reményekkel, nagy akarattal indultak útnak. Cabet egy milliónyi telepesre számított s egy millió hektár földet akart megszerezni a kommunista-kolóniának, amely példát mutasson és magva legyen a jövő társadalomnak. De a millió munkás félszázra, a millió hektár egy századrészannyira olvadt le. A telepesek tönkrementek a vándorutban, a láz tizedelte meg őket, egyetlen orvosuk megőrült. Az első előőrs után nem is jött uj segitőcsapat. Az 1500 telepes helyett — 19 érkezett meg. Egy fél év alatt tönkrement az első telep, de az ikáriaiak magukban bízása nem ment tönkre. Illinoisban újra kezdték a munkát — kicsiben. Ezer hektárt müveitek, voltak malmaik, szabó- és cipészmühelyeik, 5000 kötetes könyvtáruk. Eszméik terjesztésére lapokban,füzetekben csináltak propagandát. Hat éven át nőtt a kis gyarmat, mikor ellentétbe került az ikáriaiak többsége Cabet-vel, a telepesek megoszlottak, de három-négy szer is újra meg újra kezdték újabb gyarmatokon a munkát, soha ki nem apadó lelkesedéssel az emberiség jövőjéért. A legutolsó ikáriai községet alig egy évtizeddel ezelőtt tudta csak megfojtani az amerikai kapitalizmus. Amerikában ikáriai nincs többé.

Európában is meghalt már Cabet-nak legutolsó igazi hive: J. B. Deluze. Vele pusztult ki az utópista szocializmus Cabet-féle ága is, amelynek nála kevés lelkesebb agitátora volt. Deluze szerkesztette Cabet lapját, a „Populaire“-t, ő volt Ikária párisi képviselője. Mikor az ikarizmusról kiderült, hogy egy szép álomnál nem több, Deluze a fogyasztószövetkezetek alapításában vett részt. Az egyik szövetkezetét Bakuninnal és — Clémenceau-val együtt alapította, ügy látszik, ő is rájött arra, hogy a kommunista fogyasztás elvéhez ma esak szövetkezeti utón lehet közelebb jutni. A szövetkezeti kertvárosok, a genti szövetkezeti gyártelep léte talán fölidézte az öreg emberben az Ikária álmát, a jövő társadalom szigetének megalapítását a kapitalizmus tengerében.